Agyfejlesztő játékok

Néhány játék következik ma némi egyéb információkkal. Úgy döntöttem, fűzök a játékokhoz olyan megjegyzéseket, amikből látni fogjátok, mennyire szorosan összefüggnek a mozgások és a játékok azzal, hogy végül az iskolában mi lesz majd a gyerekünkből. Minden szülőnek látnia kellene ezt első perctől, ahogy megszületik a gyereke, hogy tudja, nem számít, hogy milyen korán elindult a kicsi, csak az a fontos, hogy időben átfordult- e a hasára, vagy kellő ideig kúszott- e.

Azt már írtam többször, hogy a csecsemők mozgásfejlődése azért  annyira hasonló, mert genetikailag kódolt. Évezredek során kialakult séma, és tulajdonképpen az agy fejlődését szolgálja, tehát csecsemőként minden egyes új mozgással az agyunknak egy olyan részét kapcsoljuk be a fejlődésbe, amely addig pihent. Például a kúszás megindulásakor a mozgás elindítja a híd fejlődését, mely agyi rész a történet végére nem csak a kúszásért fog felelni, hanem még számos egyéb feladata lesz (például a térérzékelés, az arci idegek mozgatása, a könnycsatornák és a szemmozgató izmok felügyelése, szabályozása, és - óóó, te jó ég!- a külvilággal való kapcsolatunk milyenségéért is felelős ez a picike agyi rész). Hihetetlen, nem igaz? Kimarad a gyerkőcnél a kúszás, s ez majd évek múlva köszön vissza tanulási nehézség, vagy kapcsolatteremtési zavar formájában. Nem biztos persze, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy a gyerek nem kúszott, akkor törvényszerű nála a későbbi nehézség, inkább úgy, hogy ha ez így történt, akkor nagyobb az esélye a kialakulásnak. Tanulási- magatartási következményei lehetnek egy ilyen pici - látszólag pici- fejlődési űrnek.

A játék azonban kényszeríti az agyat, hogy tanuljon. A gyerek pedig sokszor maga is kívánja  a fejlődést. Írtam már arról a jelenségről, mikor gyermekünk ösztönösen mászik, egyensúlyoz. Számunkra idegesítő, idétlen, a helyzethez nem illő mozgásokat végez. Nem tesz olyankor egyebet, mint fejleszti magát. Ugyanezt teszi a hinta (ugye, ugye, az örökösen széken billegő iskolások!), a ringatás (csodás dolog a házban egy hintaszék, hisz gyereknek, felnőttnek folyamatosan éberen tartja a vesztibuláris rendszerét).

Minden összefügg mindennel, minden javítható, kezelhető, segíthető. Amúgy meg az van, hogy kezd belém rögződni az a mondat, hogy a gyerekeink nem tanulási nehézséggel küzdő gyerekek, hanem másképpen tanuló gyerekek. MÁSKÉPPEN! Tudod, micsoda felszabadító érzés ezzel a mondattal élni?
Jaj! Még egy kitérő, mielőtt a játékok jönnek. Emlékeztek erre a fiúra? Ma reggel mesélte Ákos fiam, hogy a srác otthon rádiókat (!), erősítőket és mikrofonokat készít. Rádióműsort ír és vesz fel szalagra csak úgy, hobbiból. Senkit nem érdekel ez. Az egyetlen nehezítő tényező, ami megkeseríti az ő életét, illetve az iskola életét, az benne van abban a szóban: MÁSKÉPPEN.

Jó. Jöjjön akkor az első játék.
Mondókás ez is, hogy a ritmusérzéket (ezzel a szótagolási készséget), valamint a memóriát fejlesszük.

 Fúj a szél

Fúj a szél a havason,

Elvitte a kalapom,

Járhatatlan utakon,

mindenfelé kutatom.

Keresem, keresem,

és ha egyszer meglelelem,

a fejemre felteszem,

s kalap lesz a fejemen.

Babzsák kell hozzá, mert egyensúlyozós játékról beszélünk. Legyen nálunk is egy babzsák, és a gyerek utánozza a mi mozdulatainkat. Tehát fejünkre tesszük az eszközt, és a vers ritmusára a következő mozdulatokat végezzük: sétálunk a zsákkal a fejünkön, törzskörzést végzünk, előre, majd hátra hajlítjuk a törzsünket. Letérdelünk, leguggolunk a zsákkal a fejünkön. Letehetünk a földre akadályokat, melyeket ki kell kerülni, át kell lépni.

Nézzük, mit is csinálunk ezzel az egyszerű játékkal.

A kisagy felelős az egyensúlyérzékért. De nemcsak azért, így hát a fejlesztésével több pozitív hatást is elérünk. Hogy miket? Hát például a kisagy fejletlensége nehezítetté teszi a beszédet, mivel az ezzel összefüggő gyorsmozgásokat is ez az agyi rész koordinálja. Okozhat hipermotilitást (céltalanul izgő- mozgó, kalimpáló gyerekek), valamint az összerendezetlen szemmozgások miatt olvasás és írászavart. Fura, nem igaz? Ezért van az, hogy a felvilágosult fejlesztő pedagógus nem azt mondja, hogy gyakoroljunk még többet, hanem azt, hogy nézzük a gyökereket! Melyik agyi funkció a felelős ezért, és hogyan tudom azt munkára sarkallni? Egyensúlyozz babzsákkal, padkán, mindenhol és maholnap könnyebb lesz az olvasás!

Következő játék egy másik agyi részt mozgat meg, méghozzá a hidat, mellyel fentebb már példálóztam. A híd akkor kapcsolódik be a fejlődésbe, mikor a csecsemő elkezd kúszni. Hiába iskolás már a gyerekünk, egy kis kúszás bizonyosan nem fog ártani neki. A játék szintén babzsákkal folytatódik. Tegyük a hátára, és kússzon vele. Hogy ne legyen unalmas, olykor viheti rákjárásban, pókjárásban, vagy majd négykézláb. Ez utóbbit már mászásnak nevezzük, s szintén egy fejlődési szakaszt jelöl. A mászással a rendszerbe bekapcsolódik a középagy. A középagy egy igen kifinomult szabályozó rendszer. Nézzük, mi mindenért felelős:

- Itt történik a két szem és a két fül összehangolása,
- Pupilla reflexek összehangolása
- Izomtónus összehangolása, mely a testtartást határozza meg,
- Figyelem összpontosítása (!!!)
- Viselkedésszabályozó hatása is van, ugyanis a középagynak köszönhetjük, hogy rá tudunk hangolódni egy másik emberre (már ha rá tudunk hangolódni).

Elégtelen középagyi fejlődés eredményezhet síkban és térben való nehezített tájékozódást (igen, nyilván nekem is vannak ilyen hátrányaim :-) ), bizonytalan laterációt (zavart dominanciát), hipermotilitást és olvasás- írászavart.

Így már látható, miért is olyan nagyon fontos, hogy másszon a gyerek, mikor annak ott az ideje.

Vagy most, a Barna fülű kiskutya játékkal.

Íme a mondóka hozzá:

Csontot talált

barna fülű kiskutya,

eldugta, hogy

senki meg ne kóstolja.

Úgy eldugta,

azóta se találja

segítsünk csak,

ki lesz, aki meglátja?

Játék menete:

Van egy kiskutyánk, aki egy bizonyos területen eldughatja a csontját (bármilyen tárgy, amit csontnak nevezünk). Mi, többiek háttal állunk a területnek, mondjuk a mondókát, s közben a következő mozdulatokat végezzük:

1- 2. sor: Előrehajolva kaparászást utánzunk.

3- 4. sor: Terpeszállásban ütemre előre hajolgatunk (most dugdossuk a csontot).

2. vszak: Terpeszben maradunk, szemellenzőt csinálunk a kezünkből, és jobbra, balra tekergünk, mintha keresnénk a csontot. Mikor a vszak véget ér, négykézlábra csattanunk, és mászva keresni kezdjük a csontot. Ó, igen! Közben hevesen szimatolunk és nyalogatjuk a szánk (ööö, kutyáról lévén szó, a pofánk szélét), gondolva az ízletes csontocskára, amit hamarosan megszerzünk.

Nos, miképpen is csináljunk bohócot magunkból szülőségünk mély felelősségében? Kérdezz bátran, s én adok tanácsot bármikor. Játssz a gyerekkel, s miközben ott másztok a szőnyegen, még kiderülhet, hogy neked is jót tesz egy kicsit "leereszkedni" a fiad mellé.

Ami jön: Magatartászavarok