Champ, vagyis miért jó, hogy a gyerekeim telefont kaptak karácsonyra

Kétféle divat van mobil telefon ügyben mostanság. Mobil és gyerek témában.

Az egyik irányzat képviselőit nagyon nem szeretjük. Ők azok, akik megtehetik (és meg is teszik), hogy a túl fiatal gyereküknek túl menő készüléket vesznek azért, hogy aztán legyen mivel elcsavarni a többiek fejét az iskolában. Az ő gyerekeik gyakorlatilag soha nem bonyolítanak egyetlen fontos hívást sem, hisz szüleik a suliba (is) hozzák- viszik őket, általában nincs egyetlen önálló lépésük sem. Ezek a gyerekek azok, akiknek anyukájuk azt szokta nevetve mesélni, hogy a 8 hónapos csemetéjük (már megint!) elállított valamit a telefonjukon. Oviban, de legkésőbb első osztályban pedig meglesz az első készülék, hogy anyáét végre békén hagyja a srác.

Nem szeretem ezt. Ezek a gyerekek felállítanak egy hamis mércét a csoportjukban, mely arról szól, hogy telefon nélkül egy senki vagy, de meg okos telefon nélkül vagy a leggagyibb. Talán inkább ciki egy egyszerű cucc, mintha egyáltalán nincs telefonod.

A másik irányzat képviselői nem vesznek tudomást ezekről a folyamatokról, és azért sincs a gyereküknek telefonja még akkor sem, ha az élet egyszerűbb lenne a készülékkel. Ők azt mondják, én is felnőttem telefon nélkül, felnő az én gyerekem is. Vagy ha már elkerülhetetlen  dolog, akkor lesz egy olyan végtelenül egyszerű szerkentyű, amit nem mer a gyerek elővenni (a fent említett cikiség miatt). Ez sem igazán jó, bár inkább egyet értek vele, mint az első variációval. Az viszont tény, hogy kevés gyerek képes arra, hogy dacolva a tömeggel, azt mondja, nem érdekel a véleményetek, vagyok aki vagyok telefonnal vagy anélkül.

Azt gondolom, egy idő után engedni kell a nyomásnak és megadni az első készüléket- lehetőleg viszonylag vállalható kategóriában még akkor is, ha a gyerek gyakorlatilag csak arra fogja használni, hogy jelezze a szülőnek, éppen hol jár.

Nálunk a 10 év a határ. Nagyfiam is negyedikben kapott, és most Ákos is megkapta az elsőt. Jó telefont kaptak. Mert már van ilyen, hogy kedvező előfizetéssel jó készüléket adnak. Akkor meg minek kaptak volna nagyon egyszerűt? Bencének már hónapok óta vacakolt az előző, effektíve használhatatlan volt, így a két gyerek egyszerre kapta meg az érintőképernyős, okos kis telóját. Én pedig gyűjtöm az érveket, hogy miért is nagyon jó, hogy hosszas mérlegelések után így döntöttünk. A határtalan boldogságról nem beszélek, mert azt tudtam előre, hogy meglesz. Remegett a kezük, mikor a dobozt megpillantották a csomagolás alatt. A következő változások történtek azóta:

- Nagyfiam tanítja a kicsit a különféle funkciók használatára, ezáltal szövetség alakult ki közttük.

- Rájöttek, hogy a bluetooth- on keresztül a házon belül tudnak csetelni, így lefekvés után még rendszeresen irkálnak egymásnak. Ez a kapcsolatukat is erősíti, illetve írást, fogalmazást gyakorolnak (még ha csak rövid mondatok formájában is). Az ekkora gyerekek ritkán foglalkoznak önként írással, így szerintem ezzel csak nyernek.

- Felfedezték a "jegyzet" funkciót, amelybe számukra fontos információkat jegyeznek fel, sőt, a teendőikkel kapcsolatban figyelmeztetéseket mentenek el.

- Fotóznak, és ami még jobb, hogy videókat készítenek. Ezeket megtervezik, szövegezik, rendezik... vágni sajnos nem tudják egyelőre, de akárhogy nézem, a filmezés, illetve az animáció kezdetleges formáját gyakorolják.

Egyelőre ennyi, amit felfedeztem. Természetesen a zenehallgatás, vagy a játék az megvan, ezeket azért nem is emelem ki, mert annyira alapvető funkciók, hogy nem érdemelnek szót. Ezt minden gyerek műveli a telefonján. Az viszont tetszik, hogy a rádióból felvesznek számokat, előadót, címet írnak, amivel meg az angol tudásukat erősítik.

Szóval igenis, nem bántam meg, hogy így döntöttünk. Lehet értelme a telefonnak azon túl is, hogy végre el tudom érni őket, mikor vidéken dolgozom, vagy mikor éppen nem ott vagyok, ahol ők számítanak rám. És tényleg igaz, hogy én felnőttem telefon nélkül, de akkor nem is járt ennyi jármű az utcákon, így a balesetektől sem kellett ennyire tartani, mint most, sőt, gyereket sem raboltak, vagy csaltak el ilyen gyakran. Ráadásul mi nem is voltunk ennyire elfoglalt gyerekek, mint a mi fiaink. A világ változott és ez előhívta a mobiltelefont. Ha pedig rászánjuk magunkat, hogy a gyerek kezébe adjuk, akár hasznára is válhat a használata. Felelősséget kap vele (tud- e vigyázni rá, tudja- e okosan használni), ami komolyabbá teszi őt, ha pedig megmutatjuk neki, mi mindenre jó, akkor ezzel számtalan új lehetőséget nyitunk meg előtte.