x cfvhngvcfbvcyv c
Menü
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.

2011. február 3., csütörtök

Szótlanság vagy szózápor? Rejtett tartalékok, szótövek, farkincák


Néhány hete még azon siránkoztam, hogy miért nem beszél a gyerekem az iskolában és miért nem mutat magából semmit a tanárainak. 
Most aztán néha jó lenne, ha nem akarna annyi mindent elmondani. :-)
Az embert nézegetjük úgy mindenestől. Könyveket bújunk, Bobi rajzol fest és formáz. Közben pedig meséli, mit tud már a bátyjaitól vagy bárhonnan. Be nem áll a szája, így a terveimet olykor felül kell írnom, hogy mindent elmondhasson. Micsoda szerencse, hogy a tempót én határozom meg, így nem kell beléfojtani a gondolatait! Csodás vele együtt lenni, komolyan mondom. Nagyon szomorú vagyok, mikor Ákos fiam néha azért nyafog, mert ő is szeretne velem tanulni (igen, már eljutott idáig, pedig eleinte eszében sem volt az otthoni tanulás).
Eszembe jutott még valami. Semmi extra módszertani csiribí és tényleg csak a vidámság kedvéért jegyzem le. Azért is még, hogy lássátok, milyen hirtelen jött dolgok segíthetnek olykor valami megértésében. Valamik, amik néha többek a szavaknál. 
A szótő és a toldalék tanulását kezdtük a héten, és természetesen annyira érthetetlen volt ez a két szó a fiamnak, hogy képtelenség volt bármit csinálni vele. Csak vihogott és nevetgélt: szótő...hehehe szótő... hihihi. Mi tegyek, mit tegyek?- ezen törtem a fejem, miközben tanítói vénám őrjöngve próbált felszínre törni azt kiabálva: Magyarázz, beszélj még és még!-  De hiába a verbalitás, ha ezúttal nem érthetőek a szavak. Mutattam képekkel, rajzoltuk is, mégis ez a két szó nem engedte őt tovább: szótő, toldalék. Akkor elsétált előttem Lala, a kutyánk. Kínomban őt kaptam fel, és az arcom előtt rázva azt mondtam Bobinak: Nézd meg! Ez itt a szótő, látod? Önálló, életképes, teljes egész! A gyerek megdermedt ( a kutya is) Van itt viszont egy toldaléka- ez volt az eb farka- ami teljessé teszi őt. Enélkül bénácska lenne. Suta, nem tökéletes Nem volna ilyen igazi fain kutya. Közben fogtam a kis csonkot Lala hátsóján és vadul integettem vele Bobinak. Úgy nevetett, majdnem leesett a székről. 
Délután még odaszólt a kutyának: Na, gyere szótő, hadd toldalékozzalak meg! 
Látjátok. A szótlansága milyen remek poénoktól fosztotta meg az emberiséget. Micsoda szerencse, hogy végre beszélni kezdett :-)

3 megjegyzés:

Angela írta...

Én ezt mindig is gondoltam, hogy nem fogom "pontosan úgy csinálni", csak nem mondtam ugye a tanító néninek. Én amúgy soha semmit nem úgy csinálok, mint mások :-) Azt hiszem, az oo a lényegét veszítené, ha iskolát csinálnánk belőle. Viszont megvan a "veszélye", hogy a gyerek függő lesz, szóval majd egyáltalán soha nem akar visszamenni, illetve a másik, aki pedig nem akart oo- s lenni, most, hogy látja az öccsét, egyre inkább szeretne kijönni az intézményből.

Norina írta...

Nálunk itthon is folyton arra van panasz, hogy a gyerek csak velem beszél, másnak nyafog, nyökög, hisztizik.
A múltkor angolból lett nagy kínomban vicces helyzet, ugyanis észrevettem, hogy (több éves nyelvtanulás után) a birtokos névmások nem mennek, ami alapkövetelmény. Mi minden memorizálandó dolognál "babzsákozunk", vagy csak ismétel engem, amikor neki dobom, vagy valamilyen szabály alapján mondja tovább. Ezt csináltuk a birtokosokkal is, "My name is...", stb. Már végigmondtuk az egész családfánk, a végére nem jutott eszembe semmi, az első dolog, amit megláttam az ágytakaró volt, így lett "Her name is Ágytakaró" :) Tíz percig nem lehetett tovább menni, úgy nevetett. :)

Angela írta...

Norina: Én is szeretem a babzsákozást. Meg az is jó, hogy ezt a vicceset belevitted. Gyakran azt gondolom, a humor a legjobb tanítóeszkö. Fiamnak van egy kimondottan humoros tanár ura, akinek a mondásait rendszeresen emlegeti. Nagyon kedveli az egész osztály azt atanárt. Könnyebb tanulni, ha jó a hangulat.

Moria: Én is ezt gondolom :-)

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Design by netdohoa | Support for this Theme dohoavietnam