Komplex mozgásterápia tanfolyam és költségei

Ma egy Alapozó Terápia tanfolyam 60 000 forintba kerül. Ez hatvan oktatási órát foglal magában, majd egy minősítő vizsgát kell tenni, s ha ez sikerül, minősített terapeuta válhat valakiből. A szakemberek azonban azt mondják, nem jó, ha a szülő fejleszti a gyermekét, mivel elfogult, és a kudarcot személyes csapásként éli meg.
Igaz.
Iszonyatos önfegyelem kell, hogy az otthoni gyakorlások során kívülállóként szemléljük a gyerekünket. Nehéz ez még egy egyszerű otthoni korrepetálásnál, leckeírásnál is, nemhogy akkor, mikor komolyabb segítségre van a gyereknek szüksége. Magyarázom, magyarázom, a szeme közben elkalandozik, pedig holnapra be kell vinni, meg kell mutatni... a tanárnő meg nem látja, mennyire fáradt már. Az ember robbanni tudna, és ordítani: CSINÁLD MÁR, az isten áldjon meg! Olyan egyszerű, már rég mehetnél, HA JOBBAN FIGYELNÉL!
Ezt kár is magyarázni. Akkor kell felállni, megmozgatni, pihentetni, hogy pár perccel később azt a néhány példát még legyűrje.
Ha tehetném, kivenném az iskolából, hisz az ottani munka nem tudja az ő ciklusait követni. Intelligens, értelmes gyerek, a minap olyan szövegértés feladatot hozott haza, amire arany csillagot (!) kapott. Nem jelent semmit, csak azt, hogy éppen jó passzban volt, csend volt körülötte, és tudott koncentrálni. (Valahol belül azért hiszek benne, hogy ilyen- olyan küszködéseink gyümölcsöznek óvatosan.)
A témánál maradva: valóban nehéz objektívnek, igazságosnak maradni, mikor a gyerek nyakára feszülő hurok minket is fojtogat. Ha ezt a gátat át tudja lépni az ember, akkor már egy fokkal elfogadóbb tud lenni, és simább az út a fejlődés felé.
Hogy miért kezdtem pénzről írni? Mert a személyes érintettség mellett volt még egy oka annak, hogy amellett döntöttem,magam végzem el a tanfolyamot. Egy terápia előtti felmérés minimum 2500 Ft, majd minden újabb foglalkozás szintén, és a heti kettőt minimálisnak mondják, akikkel beszéltem. Ez hetente 5000 Ft, havi 20 000, és lehet tovább számolni. A fejlődés pedig (sajnos) nem olyan, mint egy átváltoztatjuk szalonban tett látogatás. Kulcsár Mihályné a könyvében 6 hetes terápiát nevezett meg legrövidebbnek, de ez a szerencsés eset nagyon ritka. Általában hosszú hónapokban, években kell számolni, hogy az ember maradandó javulásra tegyen szert. Akkor már nem gazdaságosabb, ha házon belül megoldjuk? Hozzáteszem, nyilván van egy rakás olyan szülő, akik alkalmatlanok rá, hogy ezt megtegyék. Nekem személyes szerencsém, hogy (a fiamtól függetlenül is) érdekel a téma, van cseppnyi eszem hozzá, így meg tudom ugrani ezt az akadályt.
És hogy mennyire van szükség rá?
Azt hiszem, sokkal inkább, mint gondolnánk.
Rengeteg olyan gyerek van, aki tanulási nehézségekkel küzd, vagy veszélyeztetett ilyen téren. Nem kell azért kisebb problémák esetén farkast kiáltani, de valóban nagyon figyelmesnek kell lenni. Míg legnagyobb fiamat két, kitűnő eredménnyel végzett iskolai év után alig bírtam kirángatni a fejlesztő pedagógia fogaskerekei közül, addig a legkisebbnél későn vettem észre a jeleket. Későn??? Honnan láttam volna? Mostani tudásom mellett már négy évesen feltűntek volna a jelek, de így elnéztem afölött, hogy a gyerek nehezen kommunikál, bizalmatlan, zárkózott, nem szeret mesét hallgatni, olykor szinte süketnek gondolnánk, annyira nem veszi észre, ha szólítjuk. Rettentően fáradékony (még vérvételre is vittük), rajzolás közben kalimpál a lábával, nem érti a cipőfűzést. Apropó, cipőfűző: a tépőzáras cipők elterjedésével könnyen megkapjuk az oviban, hogy tépőzáras lábbelit vegyünk a gyereknek, mert nincs idő a fűzővel bajlódni. Kis táblán tanulnak fűzőt kötni, ami szerintem teljesen más történet, mint lábon kötni, hisz térben másként helyezkedik el a cipő. Ez a művelet sokáig nem ment, majd nagy kínok között itthon végül megtanultuk. Aztán jött nála a körömrágás, szorongás, a viselkedési zavarok. Sokat nyafogott (és nyafog most is), túlzott reakciókkal reagál a dorgálásra, vitára, vagy a testvérháborúkra. 
Mind apró jelek- lehetnek- az irányban, hogy valami nincs rendben.
Ha ezeket a jeleket ismernék a szülők, talán hamarabb felfigyelnének a gyerek veszélyeztetettségére.

Azon gondolkodtam, vajon hány iskolában elérhető módszer a mozgásterápia? Azért tűnődtem ezen, mert "csak úgy" privátban a szülők elenyésző része tudja megfizetni. Vannak- e alapítványok, szervezetek, akik ezt elérhetővé teszik a "köznépnek"? Egyelőre nem tudok ilyenről. Csak arról, hogy létezik egy módszer, a Delacato módszeréből fejlesztett Alapozó Terápia, ami segíthet ezeknek a gyerekeknek, hogy az élet valamelyest könnyebb legyen nekik.