x cfvhngvcfbvcyv c
Menü
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.

2011. január 23., vasárnap

József Attila: Mama


Már írtam többször arról, hogy én azt vallom, minél több oldalról van megtámogatva bármilyen ismeret a gyerekekben, annál mélyebben marad meg végül bennük. Ezt a tényt a legegyszerűbb úgy a hasznunkra fordítani, ha sokat mozgatjuk őket, rajzolnak, vágnak, ragasztanak, megfogják, megszagolják, kigyurmázzák, amit csak lehet...
József Attila verse, a Mama egy nagyon bensőséges, szeretni való mű. Nehéz azért a gyerekeknek igazán fontossá tenni, hisz (szerencsére) kevesen ismerik a szeretetlenséget, vagy a halált. Az a baj a legtöbb művel, hogy élni kell hozzá egy csomót, hogy megérintsen minket a mondanivalója. Nagyon jól elemezték a fiamék, sokat tudott a vers háttérről, az érzésekről, amik a költőt mozgatták, mikor megírta, így viszonylag könnyen ment neki a tanulása (amúgy is egyre jobban szereti a verseket), de mivel itt volt a hétvége, hát gondoltam, tegyünk már még valamit oda a Mama mellé.
Eszembe jutott az a csokor zsenília drót, ami már itt figyel néhány hónapja. Ma elkezdtünk a szálakból emberkéket, állatokat hajtogatni. Lett oroszlán, gladiátor, középkori király... mindenki meg lett örökítve, aki mostanában szóba került köztünk. Végül megszületett a Mama is:


Azon tűnődtem, ez azért mégsem olyan, mint egy lapbook, vagy memória- játék, hogy közvetlenül a tanulást szolgálná. Gyakorlatilag enélkül is kiválóan lehet memorizálni a verset. Viszont mégis jó volt, hogy mókoltunk vele, mert sokat tudtunk közben beszélgetni. Aztán a kis babákkal életképeket állítottunk be. Mire vágyott Attila, hogyan szeretett volna az anyukájával lenni? Szépen belehajtogatták a mama vékony kis karjaiba a fiát. 
Megható volt.
Később hallottam, hogy a két kicsi arról beszélget, milyen lenne, ha én egyszer csak eltűnnék az élők sorából. Milyen jó, hogy nekik könnyebb sors jutott, mint József Attilának. 
Nem is lehet más érzéseit megérteni, csak ha a magunkéhoz hasonlítjuk. 

Ötlet:


Zseníliából alkotni az egyik legegyszerűbb és legérdekesebb játék. Ötleteket az internetről is gyűjthetsz, illetve ez a könyv rengeteg segítséget adhat.



Ps: A képekre kattolva nagyobban is megtekinthetők.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Design by netdohoa | Support for this Theme dohoavietnam