A szorongás tünetei a gyerekeknél

És igen.
A legjobbkor érkezett el a holnapi utolsó nap az iskolában.
A legjobbkor.

Akárhogy keresem, nem találom azt a posztot, ahol arról írtam, milyen ún. másodlagos tüneteket produkálhat az iskolai sikertelenség, ezért most kénytelen vagyok :-) újra elővenni.  De nem baj, mert szeretem ezt a témát és nem lehet róla eleget beszélni.

A gyerekek különféle stratégiákat dolgoznak ki arra, hogy valahogy átvészeljék a nehéz helyzeteket, illetve elégtételt vegyenek az őket ért sérelemért (mondjuk, ha nyilvánosan lehülyézik őket- ez most sajnos ismét aktuálissá vált nálunk :-( ).

A stratégiák a kövekezők lehetnek:

- Visszahúzódó, gátolt viselkedés:

A gyerek falat épít maga köré, hogy így védekezzen a kudarcok ellen. Nem kommunikál, csak annyit, ami a feltétlen szükséges.

(Bobinál így kezdődött a tünetek széles tárháza. Ez volt a hallgatás, a süketnek tettetés, amit az iskolában rendszeresen alkalmazott).

- Bohóckodás: 

Ez ócska jópofáskodás, ami általában a grimaszoláson és egyéb idétlenkedésen nem jut túl. Nagyon- nagyon veszélyes, ugyanis az olcsó sikerek könnyen "beleragaszthatják" a gyereket a társaság kismajma szerepbe. Ezekből a gyerekekből lesznek később azok a vacak poénokat elsütögető felnőttek, akik megölik a jó hangulatot a favicceikkel és a vihogásukkal. 

(Mostanra eljutottunk ide :-(. Éppen olyan észrevétlenül gyalogolt bele a fiam, ahogy annak idején a körömrágása kialakult. Két hete arról számolt be a tanárnő, hogy hurrá, a gyerek oldódik, mintha játszana is, sőt, már vele is kommunikált. Javultak az eredményei,aztán most a félévi hajtás miatt kicsit visszaesett, hisz állandóan fáradt. Mostanra pedig kialakult nála, hogy szíre- szóra idétlen grimaszokat és mozdulatokat csinál. Kérdeztem, ez csinálod a suliban is? Hát persze! De miért? Mert nevetnek a többiek. 

Te jó ég! Magyarázd már el neki, hogy nem vele, hanem rajta nevetnek! Nem érti. Végre nevetnek és ennek ő a kiváltója, akinek eddig a nevét sem tudták!

Nagyon el vagyok kenődve. Csak abban bízok, hogy mikor kijön majd az iskolából, akkor elmúlnak ezek  szorongásos tünetei.)

- Túlzott engedelmesség: 

Ezek a gyerekek is éppen úgy együttérzésre méltóak, ahogyan a többiek, mert az akaratukat mostanra elveszítették és mindenkinek a kedvére akarnak tenni. Nagy veszélyben vannak "rossz társaság" ügyében.

- Nyafogás: 

Ez egyfajta lelki agresszió. Ha megfigyeled a nyafogós gyereket, rájöhetsz, hogy az igazi nyafogó tökéletesen kikísérletezi azt a hangsúlyt és hangmagasságot, amitől tutira a falra mászol.

- Túlzott, nem adekvát érzelmi reakciók: 

Ez az a helyzet, mikor egészen apró dolgokra is kitöréssel, hisztivel, sírással reagál a srác. Szintén nehezen tolerálható viselkedés, mert az embert megdöbbenti, megriasztja és dühíti, hisz mindig azt érzed, eltúlozza a gyerek a dolgokat.

- Ellenállás: 
Általában azoknál a gyerekeknél jelentkezik, akiket túl sokat gyakoroltatnak, olvastatnak, íratnak. Végül nem bírják és szembeszállnak.Vagy határozottan nemet mondanak, de vannak csendes ellenállók, akik látszólag együttműködnek veled, mégis percenként elejtik a ceruzát, vagy pisilni, kakilni, inni kell nekik. MOST AZONNAL! Látnunk kell, hogy mi van a háttérben. Nem dac, csak halálos kimerültség.

(Másik ok, amiért nagyon várom a jövő hetet. Iszonyatos nyomás, mikor este a fáradt gyerekemmel kell kijavítani az aznapi nemtommiket, meg megoldani (csak azt az öt példát) a matek házit és tudni, hogy már így sem fog se játszani, se pihenni, ettől függetlenül meg fogják róni, amiért nem gyakorolt még külön. Ő ellenáll, s nekem kényszerítenem kell, hogy másnap ne szégyenítsék meg. 

Ezennel ünnepélyesen fogadom, hogy semmilyen körülmények között nem fogom kínozni, amikor már fáradt )

/Felfedeztem egyébként, hogyan lehet figyelemzavaros gyerekkel hatékonyan olvasni, ám erről majd legközelebb/.

- Testi tünetek:

Minden pszichoszomatikus tünet (hasfájás, fejfájás, tikkek, gyakori betegségek /én ovis koromban 3- szor produkáltam a rózsahimlő tüneteit/ ide tartozik. Ide sorolom a körömrágást (de még mennyire ide sorolom! Útálatos körömrágás!), és az ujjak ropogtatását is. 

Természetesen nem produkálják a gyerekek mindegyik tünetet egyszerre, viszont én azt látom, hogy ha egy tünet elmegy, jön helyette másik. A szorongás nem múlik el csak úgy, de a tüneteket legyőzheti a gyerek. Ilyenkor van egy kis nyugalom, de hamarosan jön valami más. Csak akkor javul ténylegesen a helyzet, ha a szorongás tűnik el.

Hétvégén tortát sütök, mert ünneplünk. Hurrá, vége van!
Tudom, hogy nehéz lesz megoldani (nekem), hogy minden szinten helyt tudjak állni, hisz a munkámat nem adom fel, egyszerűen  átszervezem az életemet, hogy az  otthoni tanulás megvalósulhasson, és nagyon könnyű lesz (nekem), hogy végre elmondhatom majd: Én minden tőlem telhetőt megtettem (megteszek) a fiamért. Azt gondolom, csak akkor tud az ember igazán mélyen elfogadni bizonyos helyzeteket, ha tudja, minden tőle telhetőt megtett egy jobb világért. Ha nem tennék semmit, ha hagynám és reménykednék, hogy lesz majd jobb a helyzet, és végül mégsem lenne, azt nem tudnám magamnak megbocsátani.

Emlékszem arra, mikor Kulcsár Mihályné, aki a mozgásterápiát tanította nekem, elérzékenyült, miközben arról mesélt, hogy annak idején, több, mint 30 éve az akkor még óvodás legidősebb fiát addig stresszelte az intézményi elvárásoknak engedve, míg a gyerek nagyon- nagyon súlyos testi tüneteket kezdett produkálni. Még mindig fájt neki, mikor elmesélte és lelkifurdalást érzett, pedig azóta bocsánatot kért a gyerekétől. Akkor én is elérzékenyültem azon, hogy ennyire sokat ad magából, hogy közel enged minket az érzéseihez, és az is eszembe jutott, hogy soha nem akarok majd azért sírni, mert valami olyat elmulasztok, vagy elrontok, vagy nem teszek meg a gyerekemért, ami módomban áll. 

Most én is kiadom magam, ahogy Pannika nem szégyellte a könnyeit. Írok a fiamról és néha azt gondolom, te jó ég, vajon mit gondolhattok ti, milyen gyerek Bobi? Nem hinnétek el. Normális helyzetben teljesen normális, szórakoztató és intelligens kisfiú. Ha nem olvasnátok ezt itt, akkor nem is hinnétek róla, mennyi mindenen van már túl. Éppen ezért azt kell gondolnom, hogy nem ő, hanem a helyzet az abnormális, ami ezt teszi vele.