Ayres terápia

Régi tartozásom, hogy a különféle terápiákról folytassam a gyűjtemény bővítését. Én magam a Kulcsár- féle mozgásterápiát tanultam és alkalmazom- ezt már tudja, aki olvassa az oldalt.

Aki követi a havi tornagyakorlatokat, láthatja, hogy ennek a mozgásterápiának egyik nagy előnye, hogy szinte teljesen eszköztelen, tehát a megfelelő tudás ismeretében bárhol és bármikor alkalmazható. Arra alapozódik, hogy a törzsfejlődést követve azokat az alapmozgásokat veszi sorra és gyakoroltatja ki a gyerekekkel, amelyek természetes körülmények között amúgy is beépülnek s az idegrendszer részévé válnak. Abból indul ki, hogy ha ez a természetes fejlődés valamilyen trauma, vagy hiányosság miatt csorbát szenved, akkor az kimaradt mozgás miatt az idegrendszer is hiányosan fejlődik, ezáltal léphetnek fel a működésében zavarok. Ezeket a hiányokat pótolva az idegrendszer gyakorlatilag újra tanulja a különböző mozgásfázisokat, ezzel együtt pedig kialakítja- biztosabbá teszi az idegrendszer pályáit.

Az Ayres terápia olyan vizsgálatokból indul ki, amelyek motoros (mozgásos) zavarok és a szenzoros (érzékelő) funkciók szerveződése közötti összefüggésekre keresik a választ.

A terápia megteremtője egy gyermekkorában tanulási problémákkal küzdő, majd később tudományos karriert befutott amerikai neuropszichológus, Anne Jean Ayres.
A terápia hátterében megbújó felismerés pedig a következő:
a gyermekek fejlődésében nehézséget okozhat, ha idegrendszerük nem hangolja össze megfelelően az érzékszervek által fölvett információkat, és integráció(beépítés) hiányában a gyermek nem képes megfelelően alkalmazkodni a külvilághoz. Vagyis: Nem elég az információkat befogadni, azokat belső rendszerbe kell tudni foglalni ahhoz, hogy valódi információvá váljanak. Miután Ayres is a mozgást tekinti elsődleges fontosságúnak a fejlődés során, ezért a mozgáson keresztül tanítja az idegrendszert arra, hogy a kapott információkat megfelelő módon legyen képes integrálni és a maga hasznára fordítani.
Ayres meggyőződése, hogy ebben a folyamatban az egyensúlyszervnek kulcsfontosságú szerepe van , vagyis az egyensúlyszerv fejlesztése serkenti a többi érzékszerv, valamint a szenzoros integráció fejlődését.
Terápiás módszerének eszközei ( pl. függőháló, hintaágy, billenő- és tányérhinta, forgókorong, gumiasztal ) folyamatos változást hoznak létre a gyermek egyensúlyi helyzetében. Az új és új helyzetekhez való mozgásos alkalmazkodás mintegy kikényszeríti az idegrendszer érését, mivel az idegrendszer minden helyzetre a lehető legjobb mozgásválaszt igyekszik adni.

A terápia nehézsége, hogy viszonylag nagy az eszközigénye, ami alaposan megnöveli a költségeit, ám ha megnézem, hogy vannak olyan alapvető játékok és eszközök, melyek segíthetnek az egyensúlyérzék fejlesztésében, máris barátságosabbá válik az elmélet. Azt gondolom, a hintaszék, a kerti függőágy, a hinta, a diófa tetején kialakított kuckóhoz vezető kötélhágcsó, a libikóka, a felfújható gimnasztikai labda, az egyszerű gólyaláb (nekem a férjem készített ilyet egyetlen délután alatt), illetve az kis gumiasztal, amely már bárhol beszerezhető, ezek mind- mind hasznos kellékei egy gyerekkel rendelkező családnak és óriási módon segítenek a fejlődésben.

Úgyhogy hajrá előre, tudjátok, hogy én szeretem a nagy, misztikus tudományokat hétköznapi, elérhető és természetes dolgokra lefordítani, ezért azt gondolom, hogy kis rálátással megteremtheti mindenki a maga Ayres terápiáját az otthonában. Nyilván nem lesz olyan pöpec, kidolgozott és profi, mint egy képzett szakember foglalkozása, de az elv követése (fejleszd a mozgásos érzékelést!) már csak jót tehet.