Jóanyu program- Adj választási lehetőséget!

Feltűnt már nektek, bizonyos helyzetekben mennyire nehéz a gyerekeket utasítani? Szeretnénk, hogy valami úgy legyen, ahogy azt elképzeljük, aztán össze kell szedni minden okosságot, hogy el tudjuk érni nála. Ez a probléma időszakonként könnyebben kezelhető, de van, mikor szinte állandósul (a dackorszakok idején). 

Hogyan lehetne mégis, hogy különösebb veszekedések nélkül tudjunk együttműködni a gyerekünkkel?

Annak idején, mikor anyukámmal összevesztünk, mert mondjuk én valami más elfoglaltságot képzeltem magamnak, mint ő nekem, gyakran duzzogva és csapkodva tettem eleget az utasításainak, ami újabb vitához vezetett . Mindig azzal érveltem: Na, jó, megcsinálom, de legalább ne kelljen jó képet vágnom hozzá.

Persze azóta én is utálom, ha a gyerek úgy tesz meg valamit, hogy közben azt látom rajta, hogy legszívesebben nyakon vágna. 

Milyen jó lenne, ha ehelyett elégedettek lennénk mindketten! De hogyan lehetne ezt elérni?

Elárulom nektek, hogy ha minden jól működik, akkor a gyerekek szeretnek szívességet tenni. Szeretik érezni, hogy a felnőtteknek szükségük van rájuk. Azt is szeretik, ha  feladataikat elvégezték és a lelkiismeretük rendben van. Miért akkor mégis a sok vita és veszekedés?

Megint eszembe jut az örök igazság: Ne felejtsd el, milyen volt gyereknek lenni. 

Vajon melyikünk szerette gyerekként, mikor ellentmondást nem tűrően utasították valamilyen feladat elvégzésére? Kiszolgáltatott helyzet, ha egy felnőtt hatalmánál és erejénél fogva megteheti, hogy parancsokat osztogat.

Akkor mi a jó?  

Hagyjuk, hogy csak azt tegye meg, amit muszáj, vagy könyörögjünk végeláthatatlanul?

Tapasztalatom szerint segítenek az olyan kérdések, felkínált lehetőségek, amik valahogy így szólnak:

- Most készíted el a házi feladatodat,vagy kicsit később?

- Mit szeretnél inkább: porszívózni, vagy apával kertészkedni?

- Szükségem van a segítségedre. Tudsz most figyelni rám, vagy halasszuk későbbre?

- Olvasni, vagy matekozni szeretnél előbb?

- Van most valami dolgod, vagy tudsz nekem segíteni?

Mennyivel jobb ez, mintha azt mondom:

- Gyere és írd meg a leckédet!

- Porszívózz össze a szobádban!

- Kapáld ki a virágoskertet!

Vagy ami a legszörnyűbb:

- Most előveszed a feladataidat és elkészíted a leckét.

Ez a kijelentő módú, ellentmondást nem tűrő parancs minden jóérzésű gyerekből ellenkezést vált ki. Az ember legszívesebben azt mondaná ilyenkor: "És ha nem?" vagy egyszerűen annyit: "nem akarom".

Ha meghagyjuk a választási lehetőséget, a gyerek úgy érzi, tiszteletben tartjuk őt, szem előtt tartjuk, hogy lehet más dolga, lehet választási joga. Ennek biztonságában már sokkal szívesebben fogja teljesíteni a kéréseinket.

Legnagyobb fiam a kamaszkor elején van. Erre az időszakra amúgy is jellemző a kedvetlenség és a "lustaság", amelynek egyébként van fiziológiás háttere, szóval teljesen rendjén való, hogy éppen egy fáradékonyabb korszakát éli. Nem nagy kedvvel vesz részt a házimunkában, ezen belül is a porszívózás egy kiemelten utálatos tevékenység neki. Ha viszont azt kérem tőle, elmenne- e a boltba, vagy inkább porszívózna, akkor általában előkerül a porszívó, hisz az hamarabb megvan. Azért rendszerint tesz még egy próbát: Kicsit később felszívok, csak most van még egy fontos valamim (ami szerintem általában semmiség, de hát ki vagyok én, hogy felülbíráljam az ő fontossági sorrendjét). Nem bírálom felül, ő pedig nem fog azon duzzogni, hogy kényszerítem bármire is. Úgy érzi majd, hogy kapott választási lehetőséget, vagyis tiszteletben van tartva. Ettől pedig a kapcsolatunk jóval harmonikusabb lesz.

Nincs ez másképp a kicsiknél sem. 

A gyerekek különböző dackorszakai éppen arra irányulnak, hogy önmagukat képesek legyenek meghatározni és valamennyire leválasztani a szülői kontrollról. Segít nekik ebben, ha nem csak egyszerűen utasítjuk őket, vagy tiltunk nekik dolgokat, hanem megtanítjuk őket választani:

- Szeretnéd a kezemet fogni, vagy inkább a kosár másik oldalába kapaszkodsz?

- A kisautókat vagy az építőkockákat rakod el?

- A seprűt vagy a lapátot fogod, amíg összekotorjuk a homokot, mit kiszórtál?

- Most hagyod abba az ordítást, vagy csak egy óra múlva? :-)

Természetesen ezek hétköznapi apróságok, mikor remekül tudjuk a gyerek szabadságát és döntési képességét fejleszteni. Nem vonatkozik ez olyan helyzetekre, mikor veszélyben van, vagy mikor nincs jó választása. Nem adok döntési lehetőséget, hogy a gyerek az ablak párkányán vagy az erkélykorláton egyensúlyozzon- e, vagy abban sem szívesen bíznám rá a döntést, hogy heroint vagy kokaint alkalmazzon a jobb hangulat eléréséért. A biztonsága érdekében teszünk olyan intézkedéseket, amik ellen nincs apelláta. Azonban ezeket is könnyebben elfogadja a gyerek, ha a mindennapokban megadjuk neki a döntés szabadságát.

Ha tetszett a cikk, add tovább: