2010. november 24., szerda
Fától az erdőt
Vannak komoly döbbeneteim a gyerekkel kapcsolatban. Emlékszem arra, mikor rájöttem, hogy gyakorlatilag fogalma sincs arról, hogyan kell nyomtatott szövegről másolni. Ezt nem tudni? Pedig olyan egyértelműnek tűnik a feladat. Nem foglalkoztam ezzel tovább, hanem szépen elmagyaráztam a neki a módszert, és láss csodát! Ezután rohamosan kezdett javulni a másolása. Már nem volt minden szóban két hiba, csak elvétve voltak elírásai (tudom, hogy hibátlanul kellene!). Aztán azon is nagyon meglepődtem, mikor rájöttem, hogy elég neki egyetlen délelőtt az iskolában, hogy hallás után bebiflázza a meséket, amik az olvasókönyvben vannak, így leplezve, hogy gyakorlatilag alig tud olvasni.
Hihetetlen tehetség, nem igaz? Csodás, ahogy kifejleszti a kompenzációit, cseleit, amikkel próbál átvergődni a gondokon és elkerülni a kudarcot.
Egy kommentben olvastam, hogy rá kell venni a gyerekeket, hogy a feladatokat mindig olvassák el. Ezzel a hibaszázalékaik nagyságrendekkel lecsökkennek majd. Na, persze... meg arra is rá kellene venni őket, hogy javítsák magukat. Ha ez olyan egyszerű lenne! De nem az, főként olyan gyerekeknél, akiknek nehezen megy az olvasás. Nehogy már többet olvasson, mint amennyit nagyon muszáj! Inkább betanulja a feladattípusokat, és rutinszerűen oldja meg őket egymás után. Egészen addig, amíg be nem csúszik valami kis változtatás, ami borítja ezt a szépen felépített kártyavárat. Jön egy feladat, amelyben mégsem pont ugyanazt kell csinálni, mint amihez hozzászokott, és rögtön elrontja az egészet.
A legnagyobb döbbenet azonban éppen a napokban ért, mikor rájöttem, hogy a gyerekemnek fogalma sincs arról, hogy a feladatok meghatározásánál mi az az a) feladat, vagy b) feladat. Azt írják neki: Válogasd ki a b) feladat szavai közül azokat..., és ő kezdi írni a butaságokat. Mondom, mi ez? Honnét írod te ezt? Néma csend.
Hoppáré! Itt vagyunk lassan második osztály felénél, és eddig sikerült neki ellavírozni anélkül, hogy tisztában lett volna az alfeladatok lényegével.
Hát nem őrület???
Csodálkozom, mikor a szövegértés munkalapok vacakra sikerülnek? Azt mondják nekem, gyenge a szövegértése, holott lehet, hogy ilyeneken csússza el a felét.
Nyilvánvaló, hogy ha ő egy átlagosan gondolkodó gyerek, akkor ilyen esetekben kikövetkezteti a helyes utat, rájön magától, összenézi a feladatokat és kombinál, végül rájön, hogyan tud jól másolni, vagy miként vannak a feladatok felépítve. Az én fiam azonban nem úgy gondolkodik, mint a többiek. Neki egy ilyen aprócska nehézség újabb akadály, amin nem tud átjutni. Képzeld el, hogy eljut az 1. feladat a), b), c) részéhez, majd a d) azt mondja, keresd ki az a) feladatból azt a valamit. Ő eddigre rég elfeledte, hogy volt a) feladat is... bocs, fel se tűnt neki, hisz a feladatok nagy részét rutinból oldja meg különösebb értelmezés nélkül. Csak néz: Mi van? Milyen a) feladat? Ja! "A" feladat. Jó, hát hol vannak itt szavak? hm, hm...itt vannak. Akkor biztos ezt kell írni.
Hát így.
Mindig a fejemben van a mondat, amit akkor mondott, mikor arról mesélt, milyen az élet neki az iskolában. Azt mondta:
Bài viết liên quan:
4 megjegyzés:
Kedves Doris!
Köszönöm az összefoglalót. :)
A feladat el-nem-olvasás ÉS a tanár részéről el-nem-magyarázás felsőben, sőt középiskolában köszön vissza.
pl.: Olyan "apróság", hogy hogyan kell használni a számológépet.
Vagy: Idegen nyelvnél a munkafüzetben található feladatok (idegen nyelven).
"Ciki" kérdezni - ezt mondják nekem.
Egy középiskolás sztori:
- Nem megy a másodfokú egyenlet megoldása...
- Így, majd így, aztán így, behelyettesíted,
számolsz, gyököt vonsz, szorzol, stb.
Érted?
- Nem.
Majd ugyanez lépésenként:
- Így... blabla, érted?
- Igen.
... legvégén:
- Érted?
- Nem.
Az ok: a másodfokú egyenlet megoldásait gyököknek nevezzük, de semmi közük a négyzetgyökhöz! S ezt nem mondta el neki senki.
Csaba
Doris köszönöm!
Tegnap pl. a matekkal kapcsolatban ugyanezt írtam le én is Vióról ....
Félelmetesen egyformák egyes dolgokban és gyanítom, hogy minden osztályban van egy-két-három ilyen gyerek.
Csaba: Valóban ciki kérdezni. Ez megint egy olyan dolog, amit szerintem a tanároknak kellene rendszeresen jelezni a gyerek felé. Kérdezzen, ha nem tud valamit. Kérdezni, nem tudni nem ciki. Vajon tudják ezt a gyerekek?
Eszembe jut egy régi sztori a TV paprikáról, amiről egész életemben mindenki olyan egyértelműen beszélt hogy nem mertem megkérdezni, mi a fene az, mert gondoltam, nem égetem magam ilyen alapvető dologgal. Már felnőtt voltam, mikor véletlen megtudtam a dolgot. Vicces volt később a Fáby showban szóról- szóra hallani a történetet, miszerint ő ugyanezt élte meg két évtizeden át a TV paprikával.
Vicces, nem? Szerintem nekünk kell ezt is erősíteni. Ha azt gondolja a gyerek, neki ezt tudnia kell, akkor nem mer kérdezni, nehogy dorgálást kapjon. Azt meg ne felejtsük el, hogy ott egy rakás osztálytárs, akik alig várják, hogy valamivel cikizhessék egymást :-)
Banyuc: Nem gondolnám, hogy Viónak figyelemzavara volna. Azzal bizony nem írna kiváló dolgozatokat. Azt azért tudd, hogy a figyelmi ideje egy ekkor gyereknek max. 8 perc. Ezután lekapcsol egy időre (a felnőttnek sem több 12 percnél :-) ). A vagdosás, kézműveskedés egy viszonylag szabad foglalatosság, ráadásul gondolom erősen motivált is benne. Közben tud csevegni, leteszi az ollót, nézegeti a művét, újra vág, hajtogat, stb. Amúgy meg nem vagyok szakember és látatlanban amúgy is ostobaság lenne bármit mondani. Hogy a fiammal vannak hasonló vonásai, azért lehetséges, mert mindketten normális gyerekek, normális gyerekként működnek, így hasonlóan oldják meg a gondjaikat. Hogy nem szereti elolvasni a példákat, rutinból oldja a feladatokat azért lehetséges, amiért TE is a könnyebb utat választod a legtöbb helyzetben. Minek gyötörje magát az olvasással, ha anélkül is képes kikövetkeztetni a megoldási sémákat? Az ember már csak ilyen. Ezt szerintem a kisiskolások 80%- a így csinálja. Tolj elé egy Zrínyis feladatsort, azt majd elolvassa. Anélkül ugyanis képtelen megoldani, ráadásul a szövegezése érdekes, elgondolkodtató.
Nagyon jó olvasni ilyeneket, bringa. Ez azt jelenti, hogy van remény :-) Én mondjuk tudom, hogy van, de a szülőknek kell a megerősítés, hogy ha küszködve is, de igenis, a gyerekeinket képesek vagyunk segíteni.
Megjegyzés küldése