Kozma László: A Mikulás mosolya - lapbook

Íme a vers, ami a negyedik osztályosok Mikulás- várója ebben az évben. Elnézést kérek mindenkitől, aki rajongója a költőnek, én sok helyütt nyögvenyelősnek, kínrímesnek érzem a művet. Nehezen tanulható, zavaros mondatszerkezetekkel telirakott, ráadásul néhol gondolatilag is érthetetlen. Nem tudom elképzelni, hogy ennél élvezhetőbb verset nem lehetett volna betenni az olvasókönyvbe.

Mindegy amúgy, zizeghetek én itt a tankönyvek anyagait illetően, meg aztán azt is szoktam mondani, hogy nem értek én ehhez, csak mindig az a józan paraszti eszem ágál bizonyos dolgok ellen. Ha az okosok ezt a verset gondolták, hát legyen ez.


Kozma László: A Mikulás mosolya

Hogyha baj ér, bánat, szégyen,
Bízzál Myra püspökében.
Elhozza csillagos éjen
Ajándékát észrevétlen.

Cipődet ablakba tedd ki,
Kincseit szívedbe rejti,
Ahogy tette sokszor régen.
Megjön sűrű hóesésben.

Arcát senki meg ne lássa,
Rejti fehér nagy szakálla.
Találkozhatsz véle bárhol,
Megismered mosolyáról.

Kitől jót és szépet várhatsz,
Bizony Ő: a Mikulás az.
Csengettyűje szól a szánnak:
Itt volt, de már messze vágtat.

Hiszen gondja van, temérdek:
Kincsét osztja a reménynek.
Aranyszarvas, hogy repítse,
Megérkezzen minden szívbe.

Hogyha jól és szépen várod,
Magadban is megtalálod.
Nemcsak várni, hogy mit kapnál:
Az a legtöbb, ha te adtál.

A szívedben, hogyha érzed,
Készítsél valami szépet.
Rajzolj erdőt, végy festéket,
Ajkadon fakadjon ének.

Tanulj nótát, csoda-verset,
Dalait a szeretetnek.
Akit egész évben várnak,
Segítsél a Mikulásnak.

Ahol baj van, gond és bánat,
Oszd kincsét a kacagásnak.
Hogy minden arc felderüljön,
Sötét ágra harmat gyűljön,
Ezüst nyoma csengő szánnak:
Mosolya a Mikulásnak.

És akkor, ami készült belőle:

 Íme, az alap, amit én készítettem el.

A Mikulást a tornázó nyuszi mintájára készítettem el (Vajon emlékeztek még a felsős technika órák unalomba süppedő, órán levelezős hangulatára? Mi ezek egyikén készítettük ezt a madzagon rángatható figurát- igaz, mi valami Jancsi bohócot, vagy hasonlót alkottunk).

Az arc, melynek mosolyát már messziről felismered :-)

 A végtagokat milton kapoccsal rögzítjük lazán, hogy könnyedén mozogjanak. A fejet és a fehér prémeket ragasztjuk a testre.

Hátulról zsineggel kötjük össze a karokat- lábakat, majd egy újabb madzaggal rögzítjük úgy, hogy a zsineget finoman húzgálva a Mikulás keze- lába vidáman integessen.

A gyerekeim szerint ez a mozgás inkább hasonlít egy pusztulás előtti utolsó rángáshoz, de azért mikor kiröhögték magukat ezen a megállapításon, már bírták komolyan venni Mikulás apó vidám rugdalását.

És akkor a lényeg:

A kis kártyák háromba hajtottak. Belül, középen vannak a versszakok, két oldalt mindig valami kis apró feladat, amely kötődik hozzájuk. Van olyan, hogy gyűjtsd ki az igéket, vagy olyan, hogy tedd múlt időbe a versszakot, vagy írd le, te kit szeretnél megajándékozni és mivel, vagy olyan, hogy gyűjts a vershez illő közmondást, rajzolj karácsonyi jelképeket, stb.

Mindezt csak azért írom le nektek, mert mindig rájövök, hogy mennyire jók ezek a lapbookok. Mikor először láttam Virágnál őket, csak a szépségük fogott meg, de ma már szinte az egész iskolai tananyagot feldolgozhatónak látom ilyen módon. Mire elkészítünk a gyerekkel egy ilyen könyvet, az igazi kompetencia valósul meg, hisz az életnek (vagy a tananyagnak) annyi szeletét érintjük, annyi oldalról láttatjuk, annyiféle módon cselekedtetjük őt, amire az egyszerű füzet- könyv kombó képtelen.

Imádom ezt a fajta "munkát".

A Mikulás ott van a fiam ágya fölött. Nézegeti, olvasgatja, és az annyira nehezen értelmezhető verset, amitől napokig ódzkodott, már örömmel tanulgatja. Szerintem péntekre nem is lesz vele gond.

Ami jön:  Advent. Természetesen kis késéssel, ahogy mi azt szoktuk, hisz már megint azt hittem, hogy jövő vasárnap indul.Elég volt a sok csokiból, cukorból! Idén valami egészen más kerül az adventi zsákokba.