Te fészbúkolsz?

Nincs olyan nap, mikor a fiam ne akarna a számítógép elé leülni. Valaha voltak az online játékok, manapság pedig a facebook az, ami érdekli őt. Minden osztálytárs és barát ott van fönt, esténként csevegnek, baráti és nem baráti célozgatások, vallomások, lájkolások pörögnek a neten. Ő maga mondja, hogy nem lehet  abbahagyni, ha egyszer elkezdi az ember.
Igen, tudom, én is szeretem és élvezem az internet adta lehetőségeket. Hol azt érzem, hogy ez természetes, remek, jó, máskor elgondolkodtatnmak azok a rémhírek, amik arról szólnak, hogy a gyerekeink elszakadnak a valóságtól, meg nem tudnak majd kommunikálni, mert a személyes kontakt majd nem működik náluk.
Vajon tényleg káros a közösségi média használata?
Óóó, az a kellemes kis háziasszony, aki az okos telefonjával lefotózza az új hálószobáját és feltölti az üzenőfalra! Hát nooormális? Még a 842 ismerősének a megjegyzéseit is elolvashatom, amint felnőtt ember létükre a fal színéről cseverésznek. Nevetséges...Vagy az is nyilvánvaló, hogy az új csetes nyelv nem egyéb miatt alakult ki, mint azért, mert a fiatalok nagy része egyszerűen nem tud helyesen írni. Én már nem nagyon értem, amit és ahogyan írnak és a fiam is fehér holló az érthető és olvasható mondataival.

De mire is jó valójában a Facebook? Úgy tűnik, sokkal nagyobb a jelentősége, mint azt eleinte gondoltuk. A csevegések, flörtölések lassan háttérbe szorulnak ( a jelentőség meghatározás szempontjából), s az internetes marketing- guruk már tanítják, hogyan lehet használni ezeket a fórumokat. Amit viszont most olvastam, az megdöbbentett. Tudtátok például, hogy az egyiptomi forradalom a Facebookon és a Twitteren indult el? Az agyoncenzúrázott egyiptomi nép ezeken az oldalakon tudott kapcsolatba lépni egymással, kipuhatolni, ki hogyan vélekedik a fennálló rendszerről. Innét merítettek erőt és bátorságot ahhoz, hogy elinduljanak és forradalmat csináljanak.
Káros akkor a közösségi média? Nem, és százszor is nem. A mi gyerekeink nem fognak forradalmat csinálni (bár nem volna baj, ha a fiamék itt is szervezkedni kezdenének, mielőtt esetleg a Facebookot is megcenzúrázza a kormány), de millió dologra tudják majd használni. Rájöttem, hogy az okos telefonos háziasszony is jól csinálja. Lehet, hogy engem bosszant a tolakodása, ám rendszeresen látom őt, ismerem és értékelem. Jelen van. Neki éppen nem (így) kellene jelen lennie, de nekem mondjuk nem ártana több gondot fordítani saját promózásomra, főképpen, ha hosszútávú terveimet tartom szem előtt.
Igen, azt gondolom, hogy nem a közösségi médiával van gond, esetleg a használatával. Meg kell tanítani használni. Mit teszel ki, mit mutatsz meg magadból- ez döntő lehet az életedet illetően. Én ezt próbálom a gyerekemnek lelkelni. És- bár nem lépek be a profiljába és nem kutatnék utána- azért remeknek tartom, hogy mivel egymás ismerősei vagyunk, láthatom, hogy mikor mihez szól hozzá, mit tesz fel, hogyan nyilvánul meg. És ha úgy van, hát szólok. Gondolkozz! Használd az eszedet és mindig tudd, meddig mehetsz el. Eddig nem volt gond :-)
Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel?