x cfvhngvcfbvcyv c
Menü
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.
  • Ea eam labores imperdiet, apeirian democritum ei nam, doming neglegentur ad vis. Ne malorum ceteros feugait quo, ius ea liber offendit placerat, est habemus aliquyam legendos id.

2011. május 26., csütörtök

A mi utcánk

A mi utcánk különleges. Az itt lakók nagy része együtt kezdte az építkezést úgy 25 éve. Volt, akinek talicskája volt, akadt, akinek létrája és az igazán tehetőseknek még malterkeverője is. Így a férfiak elkérték egymástól a szükséges gépeket, szerszámokat és segítettek az elakadt teherautó kerekét kiszabadítani az aktuális áldozatnak, aki először tapasztalta meg a homok vendégmarasztaló tulajdonságát.

Ez az összetartás aztán megmaradt. Szaladtam már át a szomszédba vasárnap délben 2 darab tojásért és ébresztettek már fel szombat reggel 6-kor , mert náluk a mosópor fogyott el. Jó így élni. Akik később költöztek ide, eleinte furcsállották, majd nagyon hamar megszokták ezt a hangulatot. Építettünk együtt játszóteret a gyerekeknek, még a 2 évesek is kisvödörrel hordták a homokot. Voltak utcabálak! Fergeteges hangulattal, volt móka, kacagás minden évben. A legnagyobb móka az volt, mikor megromlott az előző nap főzött nagy bogrács pörkölt, de ez csak a jóízű lakmározás után derült ki. Kb. akkor, mikor a bulit követő reggelen az utca 3/4 része nem jelent meg rendet tenni. Akkor derült ki, hogy az éjszakát a családok nagy része a fürdőszobában töltötte, egymást rángatva ki a W. C.-ről. Többen ekkor határozták el, hogy mégiscsak belekezdenek az emeleti fürdőszoba kialakításába, legyen két mellékhelyiség a házban. Legjobban a kórházban dolgozó szomszéd nevetett, mert ő egy váratlan program miatt hiányzott az esti buliból. Azt viszont felajánlotta, ha eldurvul a helyzet, nyittat egy külön szárnyat az utcának a belgyógyászaton, legalább lesz hova bejárnia röhögni.

A gyerekeink ebben a szellemben nőttek fel. Megtanulták, hogy egyszer mi kérünk, egyszer tőlünk kérnek. Egy generáció már felnőtt, ők a 20 év körüliek, mind iskolában, kollégiumban, esetleg már házasok. Most van egy 15 év körüli csapat és a kicsik, a 8 év körüliek. A játszóterünket beépítették, a "nagy generáció" kinőtt a közös focizásból, elcsendesedett az utca.

Egészen a múlt hétig. Amikor az én kamaszom kitalálta, hogy nincs az utcában kosárpalánk. Pillanatok alatt megszervezte apja hétvégi programját, vasárnap estére megvolt a mű. Lebetonozva, kimérve, használhatóan. Azóta csak kettőt kell pattintani a labdával a ház előtt és az utca összes gyereke (kicsik ,nagyok) garantáltan megjelenik 5 percen belül. Akkora csaták vannak, mint az NBA meccseken.

Mi felnőttek pedig ismét fiatalabbnak érezzük magunkat.


-gabi-

1 megjegyzés:

Anonymous írta...

:) :) :)
De jó, hogy nem alvófaluban laktok!

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Design by netdohoa | Support for this Theme dohoavietnam