Pindurtábor- 2. nap

Igazi kelt kalácsot készítettünk. Új ismeret hozzá az élesztőgomba, illetve annak megfigyelése, mit is művel az étellel.
Erjedés közben gázok keletkeznek, a cukrot széndioxiddá alakítja, s ez emeli meg a tésztát. Csodát tesz a bőrrel, ha pakolásként alkalmazzuk, ám egészségünk érdekében a  fogyasztásával csínján kell bánni.

A napi ügyeskedés a fonott kosárka elkészítése volt. Régi anyagokat hasítottam szalagokra, majd ezeket hármas fonással "egyesítettük", kosár formába tekertük és a felcsavarodó sorokat apró távolságonként zsineggel egymáshoz rögzítettük.
Ha az átlag életkort veszem, az alig üti meg a hat évet, így a hármasfonás és az egyszerű kötés megtanulása is nagy sikernek könyvelhető el.



Mivel a csapat apraja inkább a fiúk közül került ki, náluk beértem egy egyszerű karikás ostorral. Nem is hinné az ember, milyen nagy kincs tud lenni.




Eszeveszett hőség volt. Gondolom, nem is kérdés, egy ilyen napon mekkora sikere volt a habcsúszkának.






Napi gyerekszáj:

" Jééé, találtam egy barackkal teli hangyát!"
"Gyertek ki a sínből!... Ugye, azért nem lehet a sínre ülni, mert a vonat a sínből veszi az áramot? Ott megy a sínben az áram, ha meg ráülünk, megrázza a seggünk."
"Nálatok azért nem volt vihar, mert ti messzebb laktok az esőtől"
"És te mikor kezded az ovit? (a kérdező arra gondolt, mikor lesz óvodás a kisfiú)
- Hát úgy nyolc körül"