Zavaros

„Máshogy mindenki más” Oravecz Imre

A gyermekkori magatartászavarok, azok a gondolkodásbeli, viselkedésbeli, emócionális tünetek, amelyeket a társadalom kórosnak, a normálistól eltérőnek tart, egyszerűen a többség által elfogadott, a mindennapokba beépült szokásrendszertől, normarendszertől való eltérést jelentik, nem valami abszolút igazságot.

Így joggal merül fel a kérdés, ezeknek a normáknak a megszegése elegendő-e a magatartási zavar meghatározásához. Hiszen akkor „normális” viselkedésnek csak a normák teljes betartását, a konformista magatartást fogadjuk el. Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy a nonkonformista, normáktól eltérő magatartás minden esetben magatartási zavar lenne.

A másik kitétel, a társadalom többségének viselkedése sem elég összehasonlítási alap, hiszen művészek, sportolók gyakran élnek „nem átlagos” életet, mégsem soroljuk őket a magatartási zavarral küzdők közé. A nagy átlag, a többség viselkedésének mérceként való felállítása azért is veszélyes, mert így az átlagostól eltérőt ( akár pozitív, akár negatív irányban) azonnal megbélyegzi. A közoktatásban a „túl okos gyerek” is sokszor zavaró a pedagógus számára. Az ideálistól való eltérés, felfelé, vagy lefelé, a sajátos illeszkedés mindig megnehezíti a gyermek és a körülötte élő felnőttek életét.

Ranschburg tanár úr véleménye alapján a „hiányos alkalmazkodás” fogalma elfogadhatóbb. A gyermek viselkedésének jellemzésére sokkal fontosabb megvizsgálni , hogyan és mennyire hatékonyan kezeli problémáit, milyen érzelmeinek minősége és intenzitása ,illetve viselkedésének árnyaltsága megfelel-e korának.

(Forrás: Dr. Ranschburg Jenő : Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998 1-16.o.)