2011. június 4., szombat
A borsó meg a héja
Mondom a lányomnak a minap, mesenézés közben fejtse már ki azt a kis levesnek való borsót. Mivel hosszú idő után sem került elő a szobából se ő, se a borsó, bementem megnézni, mi történik. No, ilyet még nem láttatok:
Gyerek mellett olló, szike, kés, meg a borsó.Először ollóval levágta a borsó két végét. Következett a szike, amivel végighasította a borsóhüvely oldalát, majd, ha ez kevésnek bizonyult, jött az olló, amivel fölvágta. Azt se tudtam, a sírástól, vagy a nevetéstől potyog a könnyem.
Most értettem meg igazán a kisgyerekeket, akik értelmezési zavarral küzdenek. Hallják ők az utasítást, kódolják is maguknak, aztán megpróbálják teljesíteni a feladatot, legjobb tudásuk szerint.Én meg elfelejtettem, hogy eddig csak sütöttünk a lányommal, a főzést erre a nyárra időzítettem. Így a "fejtsd ki" utasítás nem volt egyértelmű. Gondolom, nagyon sok matematika- és nyelvtan dolgozat csúszik el ezen. Azt sem értjük, hogy a kisgyerek mit nem ért.
Nemrég az ország egyik rangos egyetemén vizsgáztam. A teremben csak olyanok ültek, akik már szereztek egy diplomát, tehát jó néhány írásbeli vizsga volt mindannyiunk háta mögött. A vizsgáztató pedig hosszú percekig kérlelt bennünket, hogy többször is olvassuk el a nyomtatott kérdéseket, ha értelmezési gondunk van, szóljunk, mert sok elégtelent ki szokott osztani, ha nem a föltett kérdésre kap választ. Alsó tagozatos kisdiákot egyet sem láttam a teremben.
Bài viết liên quan:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése