Játékok az osztályban- Megfigyelés, koncentráció, gyorsaság

Kicsit morbid most közölni az alábbi játékgyűjteményt, mikor éppen kitört a vakáció. Ettől függetlenül azonban lehetnek még nagyobb társaságok, akikkel érdemes előszedni a tudományt.

Nálunk például ezen a tavaszon őrületes társasági élet indult be. Mi egy zsákutcában lakunk, ahol nem túl nagy a forgalom- jobbára azok járnak be, akik itt laknak. Minden házban él minimum egy gyerek és minden korosztály képviselteti magát. Mi, szülők épp csak köszönünk egymásnak, vagy inkább azt se, mert titokban mindenki haragszik valakire valamiért. Olyanokért utáljuk egymást például, hogy "X", vagy "Y" köszönés nélkül hajt el a ház előtt, "Z" disznói büdösek, "M" nem törődik a kutyáival, akik bejárnak mindenkihez, "T" pedig a gyerekeivel nem törődik, így azok letördelik a szomszédok virágait. Köztudott, hogy "N" még lánykorában jó nagy k. volt, "P" meg úgy bunkó, ahogy van. 
Mi, felnőttek tehát nem járunk össze grillezni vagy partizni, ám a gyerekeink kezdik átlépni azt a határt, mikor minden körülmények között a felnőtt határozza meg őket. Nem foglalkoznak a szülők ellenérzéseivel, hanem kijárnak az utcára, beszélgetnek, ismerkednek, játszanak. Lassan a szomszédos utcából is átszivárognak az ott lakók, úgyhogy minimum 10- 15 gyerek van kint esténként. Mi, szülők meg az ablak mögül lessük őket és irigykedünk, milyen remek nyárnak néznek elébe. Gyanítom, mindenki boldog, hogy a gyerekei jól érzik magukat és szem előtt vannak. 

Látva az összetartást náluk, azt tervezem, hogy valamelyik este lehurcolom a ház elé a karácsonyi égőket meg a magnót, keverünk néhány liter limonádét és rendezünk egy utcabálat is nekik. Hadd mulassanak azok a kölykök! 
A társasági játékokkal viszont várok még, mert jelenleg azt látom, hogy remekül megvannak a segítség nélkül is. Üldögélnek és beszélgetnek, fociznak, homokkal dobálóznak, dombba fúrnak alagutat és más efféle igényes tevékenységgel múlatják az időt. Semmi szükségük a savanyú képű felnőttekre.

Egyenesből-keresztbe:

Játékszabály :

Minden résztvevőnek körbe kell ülnie, széken. Van egy tárgy (pl.: plüss, babzsák stb…) és azt dobják egymásnak tetszőlegesen, miközben a dobó a következőt mondhatja:

- egyenesből - keresztbe, vagy

- egyenesből - egyenesbe, vagy

- keresztből - egyenesbe, vagy

- keresztből - keresztbe,

attól függően, hogy a küldőnek és a fogadónak hogyan van elhelyezkedve a lába! (Pl.: Ha a  küldőnek keresztbe van a lába, a fogadónak pedig párhuzamosan, akkor azt mondja a küldő, hogy "keresztből - egyenesbe".)

A játékvezető ismeri a szabályt, a résztvevőknek közben ki kell találni.

Titkos karmester:

Játékszabály :

Kiküldünk valakit, a többiekkel megbeszéljük, hogy ki a titkos karmester akinek a mozdulatait mindenki utánozza. Behívjuk a kint lévőt, és elmondjuk, hogy meg kell keresnie az irányító személyt.

Keresztbe a kezek:

Játékszabály :

A csoport tagjai egy asztalon vagy akár a földön ülve kört alkotnak a kezeikkel úgy, hogy keresztezzék egymást az egymás mellett ülőké. Ha egyet ütnek akkor a kör az óramutatóval ellentétesen halad, ha valaki kettőt üt akkor megfordul az irány. Ha valaki rosszkor üt, kiesik.

Eggyel arrébb (ölben ülős):

Játékszabály :

A játékosok egymáshoz szorosan húzott székeken ülve kört alkotnak. Játszhatjuk, tulajdonságokkal, színekkel, römi/ magyar kártyával a lényeg, hogy akire jellemző, van neki, üljön eggyel arrébb, ha ül ott valaki, ha nem, ha valahol már egymás ölében ülnek, akkor csak a legfelső ülhet tovább. Az nyer, aki először visszaér a helyére.

Seriff:

Játékszabály :

1 ember áll a kör közepén ő a seriff, lelő valakit, akinek le kell guggolnia, a mellette álló két

embernek pedig egymásra kell lőnie, az esik ki aki később lő.

Csak fordítva:

Játékszabály :

A játékvezető szemben áll a játékosokkal, és különböző mozdulatokat végez, amelyeket a játékosoknak utánozniuk kell, de fordítva: ha a bal lábán ugrál, akkor a játékosok a jobbon, ha a jobb kezével vakarja a füle tövét, akkor a játékosok a ballal, ha előre hajtja a fejét, akkor a játékosok hátra, stb. A játékvezető először lassan, majd egyre gyorsabban váltogatja és végzi a mozdulatokat.

Evolúció:

Játékszabály :

Kezdetben mindenki az evolúció legalján vegetál, mindenki amőba. A sok-sok amőba úszkál és mondogatja: amőba, amőba, amőba… Ha két amőba találkozik, játszanak egy kő-papírollót, a nyertes továbbfejlődik, tojás lesz. A tojás mondogatja: tojás, tojás, tojás… Ha két tojás találkozik, megint játszanak egy kő-papír-ollót. A nyertes sas lesz, a vesztes visszafejlődik amőbává. A sas szárnyal és mondogatja: sas, sas, sas… Ha két sas találkozik a jobbik superman lehet, és megnyeri a játékot a másik ismét tojás lesz. A játéknak akkor van vége, ha csak egy-egy amőba, tojás, sas maradt.

Kígyó:

Játékszabály :

A gyerekek sorba állnak, megfogják egymás kezét, ez a kígyó. A kígyó egyik vége a feje, a másik a vége. A szabály nagyon egyszerű; ha a játékvezető azt kiáltja: „Fej!”, a fej üldözni kezdi a farkat, ha elkapja, a kígyó „közepére” kerül. Ha azt kiáltja: „Vége!”, a vége üldözi a fejet, ha sikerül elkapnia, a kígyó közepére állhat. Jó, ha a vezető gyakran változtatja az irányt. Sok ember esetén ajánlott több kígyót alkotni.

Ki vagyok:

Játékszabály :

Eszköz: toll, papír, rögzítőeszköz

A játék kezdetén mindenki kap a hátára egy cetlit, de úgy, hogy saját magáról nem tudja, hogy kicsoda, micsoda; vagyis nem láthatja a cédulát, amit a hátára ragasztanak. A feladat, hogy el kell kezdeni beszélgetni a másikkal. Mindenki megnézheti, hogy kinek mi van a hátán és arról érdeklődik, hogy ő kicsoda.

Elnök titkár, jegyző:

Játékszabály :

A játszók körben ülnek. Köztük három egymás mellett ülőt elnöknek, titkárnak és jegyzőnek nevezünk, míg a többiek sorjában egy-egy számot kapnak. Az elnök megkezdi a játékot és azt mondja: "az elnök hívja a titkárt" A titkár folytatja: ”a titkár hívja négyest” És így tovább. A felhívások habozás és megszakítás nélkül folytatódnak. A felszólított nem hívhatja a felszólítóját. Ha egy játékos téved vagy habozik, akkor a legnagyobb számú helyét foglalja el és az egész kör eggyel lejjebb megy az üres helyig. Minden tévedés után az elnök újra kezdi a játékot. Természetesen az elnök is elronthatja, és akkor ő kerül az utolsó helyre, míg a

titkárból lesz az elnök.

Levélküldős (postás játék):

Játékszabály :

Körben állunk, és egymás kezét fogjuk. Egy játékos a kör közepén. Aki elindítja a játékot azt mondja: „Küldöm a levelem X-nek”, és valamelyik irányba megszorítja a mellette álló kezét. Az továbbadja a szorítást, és így tovább, míg a fogadóhoz nem ér a szorítás üzenete. Ha ez megtörtént a fogadó ezt jelzi: „Megkaptam”. A fogadó X újabb üzenetet indít. A középen álló ember feladata elfogni az üzenetet útközben. Ha a középső játékos elkapja az üzenetet A és B között, választhat, hogy A-val vagy B-vel cserél helyett, beáll körbe, és ő

indít új üzenetet. A játéknak nincs időkorlátja, addig játszhatjuk, amíg tetszik. A levelet nem kell azonnal „továbbítani”, meg lehet várni a megfelelő pillanatot.

Kacsintós gyilkos:

Játékszabály :

A játékosok körben ülnek, mindenki kap egy papírcetlit, melyen a szerepe van, rendőr, gyilkos vagy városlakó. Ez után kezdődik a játék. Aki a gyilkos szerepét kapta,kacsintással ejtheti ki a játékosokat, akkor van vége, ha már mindenki kiesett vagy, ha a rendőr leleplezi a gyilkost.

Mókusok háza:

Játékszabály :

Két-két gyermek a kezük magasban való összeérintésével egy házat képez, a harmadik gyerek beáll a „ház” alá, ő a mókus, egy személynek ki kell maradnia. A ház nélkül maradt gyermek három parancs közül választhat: „költözés”, „házépítés”, „földrengés”.

Költözés: a „mókusoknak” új házat kell keresniük.

Házépítés: a „mókusok” a helyükön maradnak, azonban a házakat képező gyerekeknek egy másik „mókus” fölött új házat kell képezni egy új párral.

Földrengés: Mind a „mókusok”, mind a házak új helyet keresnek maguknak.

Mindig az adhatja ki az utasítást, aki kimaradt.