Kaptunk..

A lányom szódát a nyakába, én meg letolást. Kinek mi járt, ugye.

Szóval, az úgy volt, hogy elérkezett a már említett húsvéthétfő. Nagy örömmel, nagy lelkesedéssel vártuk a lányommal a locsolókat, olyan hamisítatlan" inkább egy látogatás a fogorvosnál" hangulatban. Nekem mindig nagyon kínos csokitojást osztogatni, amikor látom a gyerekek arcán a leplezetlen csalódottságot, hiszen elmaradt a pénzkereset. Én úgy gondolom, ha valakinek pénzre van szüksége, szóljon nyugodtan, szívesen adok, de nem vagyok hajlandó óvodások zsebébe pénzt gyömöszölni. Vannak heppjeim, na!

A lányom meg azért nem lelkes, mert a húsvéti ünnepeket szépen kimosakodva kell várni:

1. hajmosás A locsolókat szépen kimosakodva kell várni: 2. hajmosás A locsolók kölnijétől meg kell szabadulni: 3. hajmosás. Ilyenkor én sem irigylem a hajzuhatagát. Na, a kamasz fiam barátai idén megkímélték a kisasszonyt a kölnibűztől: becsöngettek, majd a gyanútlanul ajtót nyitó lányt végigkergették az utcában szódásüvegekkel. Működtették is futás közben az üvegeket természetesen, olyan sivalkodás volt, hogy kicsődültek a szomszédok.

Én meg jó anyuka lévén tortát tettem a társaság elé, volt üdítő, sós mogyoró, meg minden jó. És akkor elkövettem a HIBÁT. Osztottam egy kis észt a 6-8 fős fiúcsapatnak arról, hogyan kell szeszmentesen átvészelni a locsolkodást. Mondtam, tele van rendőrökkel a város, akik a bicikliseket ellenőrzik, pont azért, hogy mindenki életben maradjon. Miután nagy, kerek, értetlenkedő tekintettel néztek rám, mondtam, hallottam a legutóbbi esetről, azért aggódom. Megnyugtattak, hogy józan eszük a helyén van, nem lesz semmi baj.

Nem is volt egészen addig, amíg hazaért a kamasz. Fölháborodva sarokba állított, hogy miért kell nekem más gyerekével foglalkozni, aki inni akar, igyon csak, ne akarjam én megváltani a világot. Különben is, micsoda gáz már, hogy beleszólok a 14 éves (!) nagyfiúk életébe. Hm.

Ti szóltatok volna?