Kapuk

A figyelemzavaros állapot olyan, mintha nem lenne az agyadon kapu. Nem tudod kizárni a külvilág ingereit, vagy éppen annyira kizárod, hogy bizonyos információk el sem jutnak hozzád.
Míg egy zavartalanul működő ember tudja a figyelmét egy téma köré összpontosítani, ezzel egy időben a többi ingert valamilyen szinten kizárni, addig a figyelemzavaros minden ingert egyforma erővel érzékel, így gyakorlatilag semmit nem tud pontosan felfogni és értelmezni. Ez borzasztóan megterhelő állapot.
Ma volt szerencsém kipróbálni, mikor reggel az orvosnál üldögéltem. Olvasni akartam (a figyelemzavarról), a várakozók pedig egyre többen lettek közben. Nem volt ezzel baj, az agyam tud kizárni, összpontosítani, megoldom az ilyen helyzeteket még úgy is, ha a könyv, amit olvasok, teli van szakkifejezésekkel, a megértése koncentrációt kíván. Bírom ezt- egy bizonyos határig. Hamarosan azonban két idősebb nő kezdett beszélgetni mellettem. Hangos, monoton hangon fecsegtek a bablevesről, politikáról, teljesen mindegy, miről. A lényeg, hogy túl hangos, monoton daráló kerepelés volt a háttérben, ennek köszönhetően az érkezésük után 5 perccel már nem tudtam a "feladatomra" koncentrálni. Olvastam, majd újra olvastam, nem értettem, elfelejtettem a lényeget... olyan volt, mintha a fejemből valami energiavámpírok szívnák ki az erőt, és kis idő múlva rettentő fáradtnak éreztem magam.
Akkor eszembe jutott Bobi. Az örökös fáradtsága. A fejfájásai. Milyen nehéz lehet neki!- erre gondoltam. Milyen szörnyű, mikor a fejedben ekkora nyüzsgés van. Mennyire idegesítő, bosszantó, hogy figyelni AKARSZ, de nem tudsz, mert valami folyton megzavar. Képtelenség jól érezni magát így az embernek. Neki pedig minden napja így telik. Örökös kudarc és sikertelenség. És hozzá még ez az idegesítő nyüzsgés...Értem már, miért szeret elhúzódni, egyedül lenni, olykor elbújni. Egyszerűen nyugalomra vágyik. Egy kis zavartalan csendre.