Állatság

Sétáltunk a férjemmel az egyiptomi naplementében, a piramisok tövében, amikor halkan a fülébe súgtam: Te, állati jó ötletem van! Férjem, aki rutinos férj, erre megborzongott, halkan sóhajtott, egy darabig igyekezett úgy tenni, mintha nem hallotta volna, majd megadóan várta a folytatást .Luxornak fogják hívni!- folytattam boldogan. Négy gyerekes apukaként a pasi elsápadt, már nem a napsütéstől szakadt róla a víz és elhaló hangon annyit kérdezett: Az fiú-, vagy lánynév?
Jajj, hát nem mindegy az egy macskának?

Hosszú évek óta próbálkozunk már a gyerekeimmel , hogy kiválasszuk a tökéletes háziállatot. Édesapjuk szerint a legmegfelelőbb állat a háznál az, amelyik NINCS. Beszélhetek én törődésről, felelősségtudatról, gondoskodásról.Szerinte ezt úgy is megtanulják a gyerekek, ha ő nem lép az udvaron kutyasz..ba. A háziállat szó puszta kiejtése elég, hogy férjem memóriája felfrissüljön és emlékeztessen az elmúlt évek próbálkozásaira.

Kezdetben voltak a hörcsögök. Először csak egy, de szegény magányos volt. Így lett kettő, majd nagyon gyorsan hat. Négy édes kis jószág született hörcsögéknél, végül is, ha naponta kétszer kitisztítottuk a helyüket, már nem is volt olyan büdös a lakásban. Hetente egyszer azért hypós vízzel is ki kellett mosni az üvegládájukat. Állati jó ötletnek tűnt, hogy erre az időre a kis állatokat bezárjuk a fürdőszobába, ott legalább szaladgálhatnak kicsit. Nos, az első ajtónyitásnál kettő nem kicsit szaladt, hanem nagyon. Nagyon gyorsan. Nem is találtuk meg őket, csak a nyomukat a tél eleji ruhazsák váltáskor. Tudjátok, nyári ruha bezsákol, téli, meleg holmi szekrénybe. A baj akkor volt, amikor a férjem fel szerette volna venni a kedvenc flanelingét. 5 ( azaz 5db ) ingen rágta át magát valamelyik kis rágcsáló, hajszálpontosan ugyanakkora lyukakat hagyva maga mögött az ingek hátán. Igen, igen, a varrónő is nagyon röhögött.És akkor a mosdókagyló hátuljából kikandikáló, csuromvizes , rémisztő külsejű, patkányra emlékeztető lényekről még nem is beszéltünk.

Elvárásaink a háziállatokkal kapcsolatban így módosultak, egyetértettem a gyerekeimmel, hogy szőrtelen, lassú, fogságban nem szaporodó állatokat szeretnénk. Így voltak egy darabig japán tűzhasú gőtéink. Vagyis, még vannak is szerintem, mert olyan pillanat alatt másztak ki a terráriumból a kis tapadókorongjaikkal, hogy soha többet nem találtuk meg őket a lakásban.Remélem, már nem is fogjuk.( Én is láttam a Jurassic Parkot .)


Mesélhetnék még rémülten gyerekorvoshoz rohanó anyukáról, aki karjában viszi sebesült gyermekét, akinek jobb mutatóujján egy szájzáras teknősbéka lóg. Nem műanyag, igazi. Még szerencse, hogy az összes gyerekem balkezes.
Voltak rákok, vedléskor nem lehetett megállapítani, melyik az állat, melyik az elhordott gúnyája. Így én egyikhez sem nyúltam. ( De tényleg, maguktól múltak ki.)

A halak jók.Csöndesek, diszkréten szaporodnak és az anyagcseréjüket is önállóan intézik.
Luxor, a Nagy Fehér (volt) Kandúr egy hosszabb történet. Ő még mindig hiányzik.

Nálatok laknak állatok?

-vg-