Én megtanultam

Jön haza a 14 éves , jól tanuló fiam a suliból.
- ( vidám anyuka) Szia, mi újság?

-( gondterhelt gyerekhang) Hajajj, nem fogsz örülni.

- ( meglepett anyuka) Hajajj.

- Hát, az a helyzet, hogy feleltem kémiából.

-( meglepetten) Az neked nagyon megy!

- Eddig ment is . Számításokból csak ötöseim vannak.

- Aha. Ez meg felelés volt.

-Hát, ja. A fene gondolta, hogy pont engem hív ki.

No, itt van a beszélgetésnek az a pontja, ahol az első gyereknél még elkezdődött volna a "műsor". Arról, hogy " én megmondtam, te tudhattad volna, miért nem, most aztán, de bezzeg, stb ". Ahogy azt gyakorlatlan, kezdő anyukaként tettem annak idején, valamikor a múlt században. (Őszinte tiszteletem mindenkinek, aki már az első gyereknél is épeszű volt.) Akkoriban még azt hittem, meg kell mondanom a tutit. Azt hittem, az a dolgom, hogy büntessek, féken tartsak, ellenőrizzek, észt osszak.

Isten áldja Carl Rogerst. És Thomas Gordont. És az összes önismeretet és pszichológiai alapismeretet oktató volt és leendő tanáromat. Akik megmutatták, mennyire rossz úton járok. Ugyanis egy gyerekkel szemben egyetlen elvárható magatartás van: szeretni kell. Hogy az még kevés? Nem, az a minden. A szeretet nem egyenlő az elvtelen kényeztetéssel. Mindannyian láttunk már példát a szeretet nélküli kényeztetésre és a kényeztetés nélküli szeretetre. Az okos szeretetre. Az a szülő, aki értően szeret, tudja, hogy egyetlen diák sem akar rossz jeggyel hazajönni az iskolából. Minden gyerek szeretne jól teljesíteni, megfelelni a kimondott, kimondatlan elvárásoknak. Mint ahogy mi felnőttek is. Dicsérő szóra , elismerésre vágyunk. Ők matematikából szeretnének ötöst kapni, mi életből. De ilyen-olyan okokból nekünk se mindig sikerül. Akkor aztán van minden bajunk és semmi szükségünk rá, hogy valaki még a fejünkre is olvassa a hibánkat. Így aztán "mentálhigiénés üzemmódra kapcsoltam " és a beszélgetés így folytatódott.

- Nem számítottál felelésre?

- Persze, hogy nem , sosem felelünk szóban!

- Hm. Eszedbe sem jutott megtanulni.

-Képzelheted, milyen gáz volt, csak nyögtem..

-Kínos lehetett.

-Az volt. De többet velem ez nem fordul elő, én inkább megtanulom, nem égek még egyszer!

- Örülök, hogy így döntöttél.

-Mi az ebéd?

Nem vagyok ám se okosabb, se bölcsebb senkinél. Egyszerűen megtanultam egy beszélgetési technikát. Nem ítélkezem, nem mondom a véleményemet, egyszerűen figyelek arra, mit mesél a másik ember, aki így szinte észrevétlenül megtalálja a saját megoldását. Én ezt tanultam meg. A fiam pedig a kémiát.

-vg-