Nem negatív, avagy: Csak pislogtunk! 3/3.

A történet előzményeit elolvashatod ITT és ITT.

Ekkor kínomban és tanácstalanságomban kineziológushoz fordultam, aki 2 órát beszélgetett a gyerekkel négyszemközt, majd leültetett engem és annyit kérdezett: „ Anyuka, ki akar itt minden elvárásnak maximálisan megfelelni?” Ő értette meg velem, hogy egy lánygyerek még több láthatatlan szállal kötődik az édesanyjához, mint a fiúk. E. észrevétlenül igyekezett lemásolni a tőlem látott mintát, s ez meghaladta erejét. Ekkor gondoltam végig, mi minden vezethetett kislányunk szorongásához, mik voltak azok a jelek, amelyekre figyelnem kellett volna.

-A két testvér kapcsolatában Cs. vezérként viselkedett, irányította húgát, bár nyílt agressziót sosem fedeztünk fel viselkedésében
-Az óvónők jelezték, hogy fiunk domináns személyiségként túlságosan rátelepszik testvérére.
-Az első osztályban rövid ideig előfordult kézrázogatás, köhécselés, fejrázogatás, vagyis már voltak a motoros- és a vokális tiknek is tünetei, de mielőtt ezeknek jelentőséget tulajdonítottam volna, meg is szűntek ( hogy aztán bombaként, egyszerre jöjjenek vissza).
-Gyakran járt át a szülői ágyba aludni éjszaka.
- Többször hangsúlyozta, Ő is olyan okos, mint bátyjai.
- Kevés időt töltöttem vele kettesben, hogy megbeszélhessük , mi foglalkoztatja.
- Nem léptem fel elég erélyesen az őt (előreálló foga miatt) csúfoló idősebb fiúkkal szemben.
-A tanító nénik szigora, bár nem érintette, feszültséget keltett benne (mi lesz, ha egyszer ő is rosszat tesz?).

Vagyis igazából senki nem bántotta szándékosan, mégis mindannyian hozzájárultunk szorongásának fokozásához, környezetében sok olyan tényező volt, amelyek egy érzékeny kislányt így befolyásolnak.
A feladat ismét rám várt, meg kellett megtalálnom a leghatékonyabb segítséget. Igyekeztem körültekintően és figyelmesen végiggondolni a lehetőségeket, melyek segítségével a kislány újra gondtalan, vidám életet élhet.

Teendőink a testi tünetek enyhítésére:

-Mivel kiálló fogai miatt csúfolták a kislányt, fogorvoshoz mentünk és –bár a fogász korainak tartotta-megkezdtük a fogszabályozást.
-A hétvégeken, szünetekben nem foglalkozunk iskolai dolgokkal (bár ez eddig is így volt), hangsúlyozottan kikapcsolódunk a gyerekekkel, az eddiginél is több kirándulást, kötetlen meleg vizű fürdést iktatunk a programba. A fokozódó tejsavtermelés okozta tikkelésre jó hatású a szauna, segíti a tejsav gyorsabb lebontását, így mértékkel oda is be szokott jönni.
-Ha nagyon fáradtnak látom, lefekvés előtt citrom- és orbáncfűből, levendulából készítek feszültségoldó teát.
-Havonta egyszer elmegyünk masszőrhöz, aki kíméletesen kilazítja befeszülő nyak- és hátizmait.
A mentális tünetek enyhítése:
- E. tanítónőit tájékoztattam, fokozott figyelmet kértem a kislánynak, hangsúlyozva, hogy a pozitív diszkrimináció sem szerencsés. Őt a pozitív stressz is megviseli, egy névnapi köszöntés is erőt próbáló, ha ki kell állnia az osztály elé.
-Nagy szerencsénkre E. alsó tagozatban nem kapott érdemjegyet, csak írásos értékelést, így legalább az osztályozás rémével nem kellett megküzdenie.( Sajnos, arra hamar rájött, hogy a 97% kevesebb a 100-nál)
- A csúfolódó fiúk osztályfőnökét értesítettem, ő beszélt a gyerekekkel, ez a gond megszűnt.
- Hetente egy délutánt kineveztünk „csajos napnak”, ilyenkor csak vele megyünk a városba sétálni és csak olyan programot csinálunk, amit ő javasol.
-Kerámia- és rajz szakkörre jár. Az alkotás öröme , a jó hangulatú munka ellazítja. Tele a lakás a munkáival, kiállításokon kapott oklevelekkel. Ez önbizalmát nagyban erősíti.

Úgy gondolom, édesanyaként elsősorban az én felelősségem, hogy kiegyensúlyozott, boldog gyerekkort éljen. E. most hatodikos. A félévi bizonyítványában egy négyes volt (énekből), a többi ötös. Soha, de soha nem tanulok vele, csak ha kifejezetten segítséget kér. Sikeres sportoló, naná, hogy fiúk között. Rajzait a letölthető naptárban megcsodálhatjátok. Feszült pillanatokban még előfordul ideges szemrángás, de a tündérek ma már újra mosolyognak .

-vg-

Voltatok már hasonló helyzetben? Nektek hogyan sikerült megoldani?




Ps: Foglalkoztunk már a szorongással ezen az oldalon ITT és ITT is.
Hogyan segíthetsz, ha már a szorongás kialakult, és felfedezed a tüneteket gyermekeden? Segíthet a Szorongás nélkül boldogan kézikönyv, melyet letölthetsz IDE kattintva.