Nyári munka

Alföldi lány vagyok, kb. 10 éves koromtól minden nyáron szőlőben dolgoztam. Borzasztóan nehéz munka , meleg van, reggeltől estig tart , a többiek pedig a strandon lubickolnak. Máig nehéz szívvel gondolok rá, egy haszna azonban biztosan volt. Nekünk, akik a kamaszkor zűrzavaros időszakában 40 fokban kapáltunk napi 10 órát, se drogproblémáink, se depressziós tüneteink nem voltak. Nagyon boldogok voltunk, ha este 8-kor ágyba zuhanhattunk, a discók fényes világa cseppet sem volt vonzó. A dolog persze vitatható és csak felnőtt fejjel látok én is bármi jót benne, de akkoriban nem volt divat megkérdezni a gyereket, mihez volna éppen kedve, sőt a jogainkról is csak annyit tudtunk, hogy jogunk van hallgatni.

Mikor nagyfiam 14 éves lett, egyértelmű volt, hogy valami nyári munka után kéne nézni. Ha már olyan szép, 180 centis fiatalemberré cseperedett, legalább a fagyira valót keresse meg magának a kispajtás. Meg tanuljon kicsit az életről is. Hát, nem volt egyszerű. Az összes mesterember ismerősünket riasztottuk, de úgy igazából egyikük sem vágyott rá, hogy egy kamasz szédelegjen körülötte, akinek nem sok hasznát tudja venni. Azért minden nyáron bekönyörögtük valahova 2 hétre, még az is előfordult, hogy az iparos helyett mi fizettük a munkabért, csak dolgozhasson. Sok mindent tanult.

-A vízvezetékszerelőtől: A nehéz munkával kiásott árkot ugyanolyan nehéz munkával vissza is kell temetni... nem vonzó.

-A burkolótól: Egész nap négykézláb csúszni-mászni...nem vonzó.

-Az asztalostól: Lift nélküli bérházba felcipelni a konyhabútort a negyedikre, majd visszavinni az autóhoz, mert mégsem tetszik..nem vonzó.

Azt hittük, ennyi elég is lesz a fejvesztett meneküléshez az egyetemre.Ott legalább lapátot nem osztanak. Ki is tartottak az emlékek egy darabig, egészen pontosan a 2. végéig, akkor rúgatta ki magát a fiatal a Műegyetemről. Gondolván, dolgozni mégiscsak jobb, mint jegyzetekkel bíbelődni. Menő melósnak mégiscsak jobb lenni, mint csóró egyetemistának.

Az első sokk után egy dologhoz ragaszkodtunk, egyetlen nap sem telhet el tétlenül. Aki szerdáig egyetemista, az csütörtökön már dolgozzon. Egyszer nekünk is lehet szerencsénk, találtunk munkát, a cégvezető azt mondta, 1 évig hajlandó alkalmazni a gyereket, de , ha nem megy vissza az iskolába, ő nem nyújt neki segítséget elrontani az életét, kirakja.

Meggyőződésem, hogy ez az év nevelt épeszű embert a fiamból. A napi sokszor 10 óra munka, a hétvégi túlórák. Amikor a főnök ( Isten áldjon érte, Tamás!), kedélyesen megkérdezte péntek délután 4 óra 57 perckor , hogy hova siet az, akinek 5-ig van munkaideje. A fiam akkor őrjöngve mesélte a sztorit, de hiszem, hogy eljön az idő, amikor megköszöni ezt a cégvezetőnek. Ennek tudjuk be most, hogy jelenleg 2 munkahelyen dolgozik és a nappali kar mellé még felvesz egy levelezőt ősztől.

Szóval, kedves szülőtársak, tudom, hogy manapság még felnőttnek is nehéz munkát szerezni, de megéri a fáradtság. Hogy ne csak a pénz , hanem a munka szagát is ismerjék a gyerekeink.