Hol a határ?

A mi családunk ezt már a múltkor sem tudta, így az osztrák rendőr barátságos mosolyára férjem barátságosan visszamosolygott. Hiszen még a zöld kártyát sem felejtettük el és a jogosítványa is érvényes. Minden rendben! Hát, minden azért nem. A biztos úr ugyanis éppen azt magyarázta, vagy kifizetjük a bírságot, mert nincs matricánk, vagy lefoglalja az autót. De hát mi vettünk ! Hogyne, otthonit. Hopssz. Mivel a világnak azon a részén nem igen ismerik a 100 Euro alatti büntetést, annyit fizettünk, hogy abból a pénzből akár a szomszédot is elvihettük volna síelni.

Az idén úgy ünnepeltünk, hogy sütöttünk a lányommal egy tortát, gyorsan befaltuk, majd irány a határ. A torta persze stílusosan nemzeti színű volt, a piros fagyasztott málna, fehér a joghurtos krém, a zöld pedig gumimaci. Túl szottyadtak voltak a kiwik a boltban.

Hónapok óta gyűjtögetem kis katicás perselyembe a 200 forintosokat, ezt a pénzt indultunk elverni a bécsi akváriumban. Van valakinek kétsége afelől, sikerült-e?

Még nem értük el a határt ( bizony, matricánk már volt, kétféle is), amikor megszólalt középső gyerekem: " A tökéletes felsőtestemről írtál már a neten?"

Hm. Húga azonnal visítani kezdett: Hogy lehet valaki ilyen..( nem idézném szó szerint) Mi az apjával összenéztünk, majd felváltva, csendesen leadtuk az ilyenkor kötelezően leadandó szülői szöveget szerénységről, önvizsgálatról, önkritikáról. A gyerek megsemmisülten ült, nem tudom, hallott-e egyáltalán valamit, az biztos, hogy nagyon szeretett volna átmenetileg egy másik bolygón tartózkodni.

Azóta ezen töröm a fejem. Hiszen ez az én művem, az én nevelésem. Előzménye persze volt. Egyetemista fiunk annak idején a régi, hagyományos, szüleink által preferált elvek alapján nevelkedett: Nem kell azt a gyereket dicsérni, mert még elbízza magát! Nem mondjuk meg a kislánynak, hogy szép, mert még majd kényeskedő lesz! Emlékeztek? Az eredmény nagyon jól látható lett, okos ,intelligens nagyfiam annyi önbizalommal bír, mint egy nyúl a róka szájában. Még egyszer nem akartuk elkövetni ezt a hibát, így öccsének mindig elmondtuk, milyen tehetségesnek, okosnak , különlegesnek tartjuk. Szóval, dülöngélünk a ló egyik oldaláról a másikra.

Nektek hogy sikerül megtartani az egyensúlyt?

-vg-