Csigamese, avagy van- e visszaút a közösségbe?

Csak úgy gondolkodom. Ha van kedvetek, gondolkodjatok velem. A sztori ezúttal nem az enyém, de ismerem a fiút, aki elszenvedi.

Van az a mondás, hogy ha te változol, a világ is változik. Ha mindenki elfordul tőled s te azt akarod, szeressenek, akkor változz meg!

Olyan szép ez a mondás! Annyira igaz! 

És annyira dühítő is egyben.

Képzelj csak egy gyereket, aki valami miatt kiszorul az iskolai közösségből. Dühös lesz, csalódott, durva. Mire elkezdi a felső tagozatot, már mindenki utálja, ő pedig egyre idegesebb ettől. Védekezésül elméleteket gyárt, miszerint mindenki hülye, ráadásul irigylik őt, mert ő okos (tényleg az), a többiek bunkók, ostobák, stb. 

Egy idő után az ellentétek már nem feszíthetők tovább. Szerencsére az osztály váratlanul kap egy remek osztályfőnököt, aki próbál segíteni, ezért beszélget vele és a többiekkel is, hogy a hangulat csituljon valamelyest. Elmondja ő is a nagy igazságot a fiúnak: Változnod kell, hogy szeressenek. Mondja ezt teljes jóindulattal, jó szándékkal, bölcsen. 

Egy csigaházba szorult, sértett, boldogtalan gyereknek. Valakinek, aki most tanulja, hogy ki ő valójában, vagy kivé lehet. Valakinek, aki évek óta azt tapasztalja, hogy körülötte mindenki ellenség. 

Vajon a nagy bölcsességek minden esetben működnek? Képes egyetlen "beteg" gyerek a tömeg ellenében változni? Képes EGYEDÜL kijönni a csigaházból, amelyen ez a tábla lóg évek óta: Az utálatos? Képes egyedül legyőzni a démonait? 

Te mire vágynál, ha a te fiad ülne a csigaházban? Mit tennél érte, és milyen segítségnek örülnél? 

Mit tennél, ha te lennél az osztályfőnöke és látnád az ámokfutását, amivel akaratlanul kizárja magát az osztályból? 

Hogyan lehet egy ilyen srácot visszahozni a közösségbe?

Szabad lájkolni :-)