Primulák így is úgy is

Én már tényleg nagyon várom a tavaszt. Sőt, még annál is jobban. Ma reggel, mikor elindultam vásárolni, szinte szemembe szúrt a primulák sárgája- bordója, amiket akkor húztak ki az állvánnyal a zöldségesbolt elé. Egyet vettem- a legsárgábbat. Hazahoztam, és mindig az a másik- a bordó járt a fejemben. A délutáni nagy kintlét után neki is ültünk elkészíteni azt a szépséges mélybordót. Az ötletet még a reggeli pénztárban való sorban álláskor merítettem a tavaszi Praktikából.

 

Vékony drótszálakat hurokba hajlítottunk, majd szorosan egy nejlonharisnyát feszítettünk rájuk. Hobbifestékkel kaptak szép bordó színt.

Valamivel nagyobb hurkokra feszítettük a leveleket.

Később egy apró cserépbe gyurmagombócot szorítottam, abba szurkáltuk  a leveleket- szirmokat. Gyönyörűen elrendezve ragyogó bordó primula lett az eredmény.

De mik ezek a furcsa, absztrakt virágok itt a primula mellett? Ők véletlenül születtek, mikor drót után kutattam a garázsban. Előkerültek ugyanis olyan műanyag alkatrészek, amik még nyáron maradtak meg a házunk szigetelésekor. Ezeken fűztünk át zsenília drótokat, rájuk gyöngyöt húztunk, a szálakat bodorítottuk, majd szárat csavartunk a virágoknak.

Estére színes kis csendélet virított a vacsora mellett. 

Több okból is jót tett ez az ügyködés. Egyrészt jövő héten Bobival a tavasszal kapcsolatos témában dolgozunk majd, másrészt annyi szomorú dolog van mostanában terítéken nálunk, hogy jó volt már elmerülni valami színesben "csak úgy" együtt.